Dunavölgyi Mátyás gyermekkora óta rendszeresen szerepel színpadon. Egyszer egy népdaléneklési versenyen második helyezést ért el,
ahol az A csitári hegyek alatt című dalt olyan szépen adta elő, hogy a végén már ő is sírt.
Korán megmutatkozott a színpadi vénája: az iskolai előadásokban olyan ikonikus szerepek találták meg, mint Micimackó vagy Háry János.

Nagyon érzelmes és kifejezetten muzikális alkat — a zenét nem hallgatja, hanem átéli.
Gyakorló katolikusként a vasárnapi mise számára külön állóképességi sport, mert a moll hangnemű énekeket nem dicsőítésként, hanem "két lábon járó depresszióként" éli meg.

Szabadidejében két kislány édesapja, a nagyobbikkal épp a „miért-korszak” legsűrűbb évadját forgatja.
A sok „Miért?” kérdésre mára tökélyre fejlesztett technikája van: nem válaszol — vagy ha igen, idegen nyelven.
Bár ez a módszer is elmarad attól a játszótéri anyukáétól, aki hasonló helyzetekben egyszerűen halottnak tetteti magát.