D.I.: Olyannak képzelted a Nyújork élőben előadást, mint amilyen lett? Melyik volt a kedvenc részed?

H.B.: Nehéz lett volna előre elképzelni az előadást, mert merőben más az élő produkció, mint egy videó felvétel, főleg, hogy vendégünk is volt, de nagyjából arra számítottam, ami végül lett. Hangulat tekintetében még felül is múlta a várakozásaimat, mert bár jó előre kimondtuk, hogy ebben a műsorban nincs poénkényszer, ennek ellenére nagyon sokat nevettünk. A kedvenc részem pedig talán az volt, mikor egy nagyon régen futó telefonos játékot, a Bummot elemezted.

D.I.: A legendás lassúságod az élet mely területén számít előnynek és mikor éled meg hátrányként?

H.B.: Nagyon jó a kérdés és köszönöm is neked, mert ezen eddig nem gondolkodtam. Nyilván most arra gondolsz, hogy az orgazmusnál irigylésre méltó előny a lassúság… Komolyabbra fordítva a szót, talán előnynek számít, hogy nyugodtabb és türelmesebb vagyok, mint a többi ember, és ha egy öreg néni, vagy akár egy fiatal bácsi – véletlenül sem akarnék senkit diszkriminálni – elém áll a sorban nem leszek ideges. És talán az élet apróbb kis csodái is nagyobb valószínűséggel tűnnek fel nekem, mint a többi embernek. Hátrány viszont, hogy nyaranta csak egy gombóc fagyit kérhetek, mert kettőnél már kilyukadna a tölcsér és melegszendvicset sem fogok tudni soha enni.

Következő interjú ITT.