Hogyan épül majd fel a produkció?

– Manapság minden történetekből áll össze a reklámfilmtől az ismerősök facebook-posztjain át az amerikai foci döntőjéig. És mindenkinek van egy története, ami mások számára tanulságos, szórakoztató vagy inspiratív lehet. Azt szeretnénk, ha minél többen mesélnének, sztoriznának nekünk. Meghívtunk öt vendéget: D. Tóth Krisztát, Grecsó Krisztiánt, Litkai Gergelyt, Vajdai Vilmost és Meskó Bertalant, és arra kértük őket, hogy tíz-tizenöt percben mondják el „Így jöttem…” témára a saját történetüket. A monológok egymás után kerülnek színpadra, ebből a szempontból hasonlítani fog a produkció a Dumaszínháztól megszokott formátumra, de “A sántakutya” esteken valamilyen őszinte, saját élettörténetet adnak elő a vendégeink, akiket más-más szempontból tartunk fontos, aktuális kortársunknak.

A címadásnak van köze a mondáshoz?

– A mondás szerint a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát, sőt, az még meg is úszhatja: mert őszinte, mégha béna is. A szereplők minden esetben igaz, személyes és hiteles történeteket mondanak el, mert ha nem, úgyis fülön csípi őket a hallgatóság.

Ez nem egy klasszikus stand-up estnek ígérkezik. Miben lesz más?

– Pontosan úgy fog kinézni, mint egy stand-up est, de nem a poénkodásra van kitalálva. A műsorvezető felkonferálja a vendéget, aki kijön a színpadra, elmondja a monológját, aztán egyből, melegében felteszünk neki pár kérdést az elhangzottakkal kapcsolatban, majd egyet kérdezhet a közönség, és haladunk tovább, az est végén pedig a vendégeink ötleteiből sorsoljuk ki a következő alkalom hívószavát, tételmondatát. Szerintünk szükség is meg igény is van motiváló, inspiratív, valódi történetekre, a legjobb sztorikat úgyis az élet írja.

Nem tartotok attól, hogy a Dumaszínház közönsége elsősorban humoros előadást vár majd?

– A Dumaszínház a stand-up miatt lett nagy és népszerű, viszont folyamatosan keresi azokat a lehetőségeket, amelyek nem feltétlenül a hagyományos értelemben vett szórakoztatásról szólnak. Példaként lehet felhozni az „Írástudók árulását”, vagy a Fügével közös produkciót, a „Férfiak szexuális világát”. Tehát vannak új próbálkozások, amelyek kísérleteznek a Dumaszínház lehetőségeivel. Ide sorol be „A sántakutya” is. Nálunk az előadó nem mehet el a fikció irányába, persze az önmagában fikció, amikor önmagunkról egy történetet elmondunk. Van ebben annyi játéktér, hogy kipróbáljuk, és elkezdjünk valami újat. Az egyik vendégünk Meskó Bertalan orvosi jövőkutató, és arról beszél majd, hogy már hatévesen is egy sci-fi világban szeretett volna élni, most pedig ezzel foglalkozik, a jövőt hozza közelebb az emberekhez. De említhetném Vajdai Vilmost is a kezdőcsapatból, aki a hagyományos kőszínházi struktúra mellett elindított egy alternatív színházat, ami a rossz színházról szól és borzasztóan népszerű lett vele. Ha hiteles és érdekes személyeket nyerünk meg, hogy próbálják ki magukat egy új felállásban, akkor ez be fog jönni a közönségnek és még szórakoztató is lesz.

Hogyan választjátok ki a szereplőket?

– Minden műsornak van egy tematikája, ami köré a történeteket és a szereplőket szervezzük, az első estnek az, hogy „Így jöttem”. Mindenki jött valahogy, nagy volt a merítés, végül öten maradtak fenn a rostán, velük kezdünk: szerepel majd színházi ember, író, tévésből lett író, jövőkutató, humorista producer, szerintem izgalmas csapat jött össze.

Fotó: Valuska Gábor