– Talán kevesen tudják rólad, hogy korábban a húsiparban dolgoztál, hogyan lett belőled stand-upos?

– Természetesen nem következett egyenesen az egykori húsipari munkámból a mostani stand-upos karrierem. Az is csak egy munka volt a sok közül, amit egykor végeztem. Sok szakmába belekóstoltam, ezen kívül voltam még bolti eladó, rakodómunkás, játék nagykereskedő, pr asszisztens és dolgoztam szövegíróként politikai kampányban is, ráadásul mindkét oldalnak egyszerre…

– Mire számíthat most a közönség, aki eljön az új önálló estedre?

– Aki ismeri a stílusomat, annak nem okozok majd túl nagy meglepetést. Folytatjuk a közélet mélységi feltárását, amit a korábbi műsorokban elkezdtünk. Például megnézzük, hogyan fajultak el a valóságshowk, miből áll össze ma egy műsor – kereskedelmi tévék mivel szórakoztatják a nézőket. Kitérünk arra, hogy a politikai kabaré hogyan szűnt meg azáltal, hogy a politika maga kabarévá vált… Képzeljük csak el azt a viccet, amit nem kell megírni, mert megírja magát azzal, hogy komoly hírként beolvassák a híradóban. Szó lesz még arról is, hogy milyen szexuális segédeszközöket lehet kapni a neten, persze kizárólag a jó ízlés határain belül, vagy hogy mivel próbálnak minket átverni a multik – ebben a témában még egy komoly fogyasztóvédelmi rovattal is készülök. Összességében egy széles, közéleti merítésként kell elképzelni az est tematikáját, a politika csak egy kis vékony szeletét teszi majd ki, pont annyit, amennyit megérdemel.

– Közeledik az év vége, munkán kívül tervezel valamit az ünnepekre?

– Semmi különöset nem tervezek az ünnepekre. Szerencsére heti hat napban járom az országot, ami lehet, hogy furcsán hangzik, de számomra pihentető. Mindig az előző esti közönség tapsából töltődök fel a következő produkcióra. Csak akkor van baj, ha kimarad egy este, akkor magamnak kell feltölteni magam. Amúgy nem vagyok nagy karácsonyozós, mert azt vettem észre, hogy a karácsony mára már nem elsősorban a családok, hanem a plázák ünnepe, és nem szívesen állnék be ebbe a sorba, ha tetszik nekem, akár március 19-én is tudok csinálni egy szeretet ünnepét.

– Szoktál főzni?

– Két vagy három ételt tudok főzni, abban sem vagyok túlságosan jó, ezért ezt a feladatot átengedem a családtagoknak és a gyorséttermeknek. .

– Mi lesz nálatok a karácsonyi menü?

– Karácsonykor is sajtburgert fogok enni, mint általában, de ráteszek majd egy fenyőágat az ünnepi hangulat kedvéért.

– Van kedvenc ételed?

– A pörköltet nagyon szeretem, de már elég régen ettem. Talán már épp ideje volna újra!

– Szoktál újévi fogadalmat tenni?

– Aki úgy néz ki, mint én, attól általában már meg sem szokták kérdeni, mert csak rám néznek és tudják is. Természetesen mindig megfogadom, hogy fogyni fogok, aztán nem tartom be. Amúgy az újévi fogadalmakat nem veszem valami komolyan, mert gyakran eszembe jut róla egy régi Hacsek és Sajó vicc, ami úgy hangzik, hogy „Maga csak ne kívánjon nekem boldog új évet Sajókám! Ezt a mostanit is maga kívánta!”