Egy srebrenicai özvegyasszonyt megkérnek, hogy segítsen azonosítani a férjét.
Nem éppen a legízlésesebb kezdés egy viccnek, főleg úgy nem, hogy a vicc mesélője Navid Bulbulija egy olyan kávézóban nyilatkozott az Economist újságírójának, amely két percre van a mészárlás emlékére emelt múzeumtól.
A viccet pedig így folytatja az egyébként vallásos muszlim humorista: “A probléma azonban az, hogy a tömegsír ezen feltárt részében csak deréktől lefelé vannak meg a holttestek. Az asszony nézi maradványokat: Ez nem, ez sem, ez sem, ez meg nem is srebrenicai!”
“Jó oka van annak, hogy ezt színpadon nem mesélem” – teszi hozzá a Bulbulija.
Arról, hogy miért akarja Dragannak hívni a gyerekét, ha az angol nyelvterületre születik:
Egyébként nem tartja magát politikus humoristának, szerinte Bosznia-Hercegovina működése alapvetően abszurd és túl könnyű vele viccelni: nyolchavonta váltja egymást a szerb, a horvát és bosnyák vezetés.
Szerinte a háború inkább jó alapanyag a humoristának, mindegyiknek van egy-két srebrenicai vicce. Ott van például a tolószékes Jasmin Dzemidic, aki csak sit down humoristának mondja magát, vagy éppen a Banja Luka-i Mirko Komljenovic, aki el is meséli a sajátját: a régió pókhelyzetéről, hogy srebrenicában van a legtöbb fekete özvegy.
Omer Hodzic még messzebbre megy: rendszeresen olyan helyeken lép fel, ahol inkább szerb a közönség,
és rendszeresen kényelmetlen helyzeteket teremt a vicceivel. “Többségében szerbek ülnek itt, ugye? Gondolom én vagyok az első Omer nevű férfi, akit életben hagytok. Egyébként pedig köszönettel tartozom nektek a megélhetésemért, ha nem ölitek meg az apámat, akkor nem kapnék árvaságit.”
A humorista szerint a politika mindig vicces. Egy időben volt egy népszerű daily show jellegű műsora is Monty Dayton címmel, ami utalás a Monty Python-ra és a délszláv háborút lezáró Daytoni békeszerződésre.
Több mint 20 éve vége a fegyveres harcoknak, de az etnikai feszültség még mindig érezhető a levegőben. Omer szerint minden fellépésen van egy pillanat, amikor pattanásig feszül a hangulat, és bármikor szétszedhetik a helyet. “Aztán valaki idegesen, kínjában elneveti magát és a többiek csatlakoznak” – meséli. Volt már olyan, hogy a hátsó ajtón kellett kimenekülnie egy bosnyák nézők előtt tartott műsora során,
mert konkrétan meg akarták ölni.
A régió talán legismertebb humoristájának, Pedja Bajovicnak (is) a politika a kedvence. Régi vágású jugoszláv: Montenegróban nőtt fel, Szerbiában nevelkedett, aztán sokat élt Bosznia-Hercegovinában, ahol tehetségkutatókat tartott, és az ő munkájának köszönhető a helyi stand up szcéna elindulása. Ma pedig már Horvátországban él.
Ebben a szösszenetben egy britnek magyarázza el az ő balkáni hátterét:
Egyik műsorában a férfiak és nők közötti különbségek felsorolására kéri a nézőket, akik csak hármat tudnak felsorolni. Erre úgy mutatja a hármat az ujjaival, ahogy a szerb nacionalisták köszönnek egymásnak.
Gyorsan, mondjatok még egyet, nézzétek, hogy kell tartanom a kezemet, itt Szarajevóban!
Forrás: Wikipedia
Bulbulija és Bajovic célja pedig nem a Balkán, hanem az angolul beszélő közönség a nagyvilágban. Előbbi már össze is rakott egy angol nyelvű műsort (itt lehet megnézni), meg akarja mutatni kultúrája, világa olyan oldalát, amelyet máshol is megértenek, és nevetnek rajta. Vagy épp pont nem, mert nem tudják biztosan, hogy lehet-e.
Különleges színfoltja a bosnyák humornak a 2003 óta létező Anti-Kulturális Színház (AKT) társulat, akik azonban nemcsak színpadon aktívak, már készítettek televíziós műsort is (Sirotanovići). A Dušan Jokić, Mirko Komljenović Mirkan, és Igor Kalaba alkotta csapat bevallása szerint a Monty Python szellemiségét követi egy olyan kicsi országban, ahol a történelmi vagy éppen filozófiai ismeretekkel rendelkezők száma szinte minimális, ezért küldetésüknek tekintik fontos eszmék átadását az abszurd humoron keresztül.
