A Micimackó első kiadása 1926. októberében látott napvilágot, azóta több mint ötven nyelvre lefordították. Száz esztendeje vitatkozik azon a fél világ, hogy a Százholdas Pagony rajongott mesefigurái pszichológiai esetek, tökkelütött szerencsétlenek, vagy épp ellenkezőleg: személyiségük és kalandjaik már-már filozófiai mélységeket hordoznak. Nevezték őket taoista bölcseknek, és arról is született könyv, hogy a világ egyik legkedveltebb gyermekmeséjének figurái mennyit segítenek „a problémamegoldás, a személyközi kommunikáció és intézményi menedzsment problémakörében.”

Mi nem vagyunk olyan bölcsek, hogy igazságot tegyünk ezekben a súlyos kérdésekben, azt azonban biztosan tudjuk, hogy a Micimackó nagyon jó mese, szereplői kedves és vicces figurák. És a Dumaszínház Micimackó című gyermekelőadása is megmarad egy jókedvű színházi darabnak. Sőt a jókedvet tovább fokozza, hogy a Micimackó ezúttal mesemusical formájában kel életre. Pompás, fülbemászó, és nemsokára CD-n is kapható dalokkal, valamint igen különös helyszínen: a Batthyány téren horgonyzó Trip Színházhajón.

A. A. Milne meséjét Baraczka Gergő írta színpadra, a zenét is ő szerezte. Micimackó szerepét a Dumaszínház egyik sztárja, Dombóvári István, azaz Dombi játssza. „Mint mindenki, persze én is a Micimackón nőttem fel, kikerülhetetlen volt ez”, mondja.

“Gyerekeknek játszani egyébként nagyon jó, csak a szövegek között kell egy kicsivel több időt kell hagyni, mint a stand-upnál,  és egy kicsivel ügyesebben, gazdagabban kell bánni a látvánnyal is”,

teszi hozzá. Bár egyre jobban belejön a színészkedésbe (játszik a Dumaszínház másik gyerekdarabjában, a Pumukliban is), azt is mondja, hogy a közeljövőben több gyermekszínházi szerepet nem tud vállalni, mert stand-uposként annyi helyre hívják, hogy nem győzi. Reméljük azért a gyerekek tapsa visszacsalja majd a színpadra. Különben is tudjuk: Micimackó kijelentéseit nem kell mindig komolyan venni.