Lesz azonban egy csavar, két különálló produkció indul el: stand-up keveredik mozgásszínházzal, hangjáték interaktív pillanatokkal – a végkifejlet pedig minden, csak nem kiszámítható.

Bálint Ferencet úgy ismerhettük meg, mint aki szervezett már medvelest, átérzi a hangvezérlésű telefonos szoftverek frusztráltságát, de nem mer kilépni az „Eddig nem szeretkeztem kecskével” Facebook-csoportból.

Most egy merőben új oldaláról fog bemutatkozni és elmondja legféltettebb titkát: szeret félni.

Mások ezért megnéznek egy horrorfilmet, felülnek egy hullámvasútra, de Bálint Ferenc nem költ olyanra, ami ingyen is az övé lehet. Elég, ha arra gondol, hogy több millió baktérium tanyázik a testén, és még el sem hagyta a lakást.

Vagy a tudat, hogy az is halálos lehet, ha túl kevés vizet iszik, és az is, ha túl sokat. Továbbá az a felismerés sem segít, hogy a pokol a többi ember, és ebben Rihanna is benne van. Bálint Ferenc a szorongásait viszi színpadra, nem remélve feloldozást.

Tóth Szabolcs, a Szomszédnéni Produkciós Iroda másik fele, ezúttal a szöveget mozgásra és hangokra cseréli, és látszólag egy átlagember napját dolgozza fel a reggeli készülődéstől az utazáson, a munkahelyi problémákon át egészen az esti tevékenységekig, megszakítva különböző abszurd pillanatokkal, csavarokkal. Indokoltan húsevő növényeket és elefántokat is megidéz a színpadon, úgy, hogy a műsorában mindennek pontos helye, ideje és ritmusa van.

A humorista a közönségre is számít:

velük egy közös szimfonikus művet tervez összehozni, ezért arra kéri a nézőket, hogy a hangjukat mindenképp hozzák el az előadásra – a hangszerek, vagy legalábbis azok dallama biztosítva lesz. Az est egy pontján egy csodálatos vetítővászon is legördül majd, de erről egyelőre csak ennyit.