Hogyan látja a politikai elemző: milyen ember a magyar politikus?

A legtöbb magyar országgyűlési képviselő annyira izoláltan él, hogy egyáltalán nem találkozik a hétköznapokkal. Egy országgyűlési képviselő a mélygarázson keresztül megy be a Parlamentbe, ahol egy alternatív valóságba csöppen.

Nem annyiba kerül a pörkölt, mint a ház falain kívül, szuperkedvezményes a büfé, de a képviselőknek van saját fodrászuk, mini boltjuk is.

A politikus végzi a dolgát, eszik, vásárol, aztán lemegy a mélygarázsba és távozik. Ha nem akar, akkor nem fog találkozni senkivel és semmivel. Ezért más a gondolkodásmódja, és másképpen működik a lelke is, mint az átlagembernek.

Mégis milyen ez a lélek?

A politikusokban gyakran kettősség lakozik. Egyszerre van bennük jelen egy „imposztor-szindróma”, azaz folyamatosan attól rettegnek, hogy lebuknak, mert azt ők is tudják, hogy a szó magasztos értelmében nem államférfiak. A másik meg ennek épp az ellenkezője. Amikor azt hiszik, hogy ők már mindent tudnak. Nincs valódi visszajelzésük, miközben az őket körülvevő emberek folyamatosan felüldicsérik őket: igen, te vagy a legokosabb közgazdasági vagy jogi kérdésekben, te énekelsz legszebben, te főzöl a legjobban, te értesz legjobban a művészetekhez…

Azért néha a nép rokonszenvének elnyerése érdekében leegyszerűsödnek: kolbászt töltenek, szotyolát köpködnek egy focistadionban, táncra perdülnek a közösségi oldalakon. Megannyi cselgáncsozó, vadászpilótaként mutatkozó, medvével pajtáskodó kis magyar Putyin.

A politikusoknak főleg szezonálisan, a választások környékén kell bizonyítaniuk, de a személyes márkájuk felépítésére ma már egész iparág épül. Amelynek állítólag úgy kell őt eladnia, mint egy mosóport. De ehhez a márkaépítéshez az őket körülrajongó közeg is hozzájárul azzal, hogy – önös érdekből persze – megkínálja őket mindenféle címmel, ranggal. Díszpolgárság, egyesületi tagság, lovagi cím.

Amúgy a magyar politikusok legnagyobb félreértése, hogy mindenki mosolyogni akar. De van, akinek nem áll jól. A mosolygó sebészektől is fél az ember.

Pedig a magyar politikusok mosolyognak feszt. És elegánsak.

Azoknál a fiatalembereknél, akiket ismerhettünk a parlamentbe kerülés előtt is, szembetűnő, hogy amint beléptek az ülésterembe, azonnal magukra vették a divatos külsőségeket. De persze tényleg van egy elvárásunk is arra nézvést, hogy a politikus ne legyen laza.  Mi is felöltözünk, ha hivatalos eseményre megyünk, nem ülünk be kapucnis pólóban az Operába, így aztán a politikustól is elvárjuk, hogy adja meg a módját. Amikor az egészségügyi reformról vitatkozik, jobban bízunk benne, ha nem kapucnis pólóban teszi ezt, hanem vasalt ingben és szépen kipucolt cipőben.

Ez tényleg ilyen fontos kérdés?

Persze, hogy nem ez a legfontosabb kérdés, de erősíti a bizalmat. Van egy metálzenekar, amelyiknek a koncertjével kapcsolatos igénylistán szerepel egy olyan kitétel, hogy kérnek az öltözőbe egy tál M&M drazsét, de a színes cukorkák között ne legyen barna. Ez persze látszólag lényegtelen kérés, de ennek segítségével a zenészek pontosan le tudják mérni, hogy mennyire veszik komolyan a koncertjüket a szervezők. Ha barna cukrot találnak a színes drazsék között, akkor kétszer olyan alaposan ellenőrzik a valóban fontos dolgokat, a fény- és hangbeállításokat is.

Ismersz jókedvű, felszabadult politikust? Vagy mindegyikük szorongó?

Ma már mindegyikük szorongó. Magyarországon a kormánypárti és az ellenzéki politikusoknak is borzasztóan rossz kedvük van, a lelkük állandóan nyúzott, mert folyamatosan arról beszélnek, hogy itt a közelítő veszély. Winter is coming! A kormánypártiak azt vizionálják, hogy jönnek az idegenek, aztán Soros György segítségével iszlamizálják és tönkreteszik az országot, az ellenzékiek meg azért aggódnak, hogy a kormánypártiak végveszélybe sodornak mindenkit. Ha belegondolsz, nincsenek szerethető közszereplőink, mert valamennyi politikus azzal szerzett ismertséget és népszerűséget, hogy valamilyen veszélyre felhívta a figyelmünket, és a többi politikusról meg elmondta, hogy milyen borzalmas.

Sajnáljuk őket?

Nem kell őket sajnálni, ők választották ezt a pályát. 90-95 százalékuk rosszabbul élne, ha nem lenne politikus. Nem szerezne ennyi pénzt, nem lenne ilyen hatalma, nem élne ilyen biztonságban. Az ő esetükben nem az van, mint, mondjuk a közmunkásoknál, hogy a borzalmas semmi és a nagyon bizonytalan kevés között kell az utóbbit nagy nehezen megszerezni a polgármester úr jóindulatának segítségével. A politikus lelke olyan, amilyen, de az a tudat biztosan megnyugtatja, hogy ő maga biztonságban van.

A POLITIKUSOK LELKI VILÁGA – Bemutató: 2018. január 19.

Író: Egger Géza, Znajkay Zsófi, Mózsik Imre, Litkai Gergely, Vinnai András

Rendező: Bánki Gergely

Szereplők: Hay Anna, Bánki Gergely, Egger Géza, Szabó Zoltán

Produkciós vezető: Mattyasovszky Zsolnay Bálint

Helyszín: Jurányi Inkubátorház Nagyterem