Mit jelent neked a Balaton?

Borsodi gyerek vagyok, nekünk a Balaton egy nagyon nehezen elérhető dolog volt. De hála istennek kétszer voltam ott gyermekkoromban. Apukámék munkahelyének szocialista vállalati üdülője ott volt, így Balatonakarattyán el tudtam tölteni kétszer két szép hetet, családias hangulatban, csak alig 20 ember volt ott mindig. Minden nap kétszer, délelőtt és délután, parancsolt ki anyám a vízből, mindig be volt már lilulva a szám.

Sose felejtem el, egy velem egykorú Marci nevű sráccal mindig hínárt gyűjtöttünk egy indiáncsónakban. Tényleg egész nap a vízben voltunk.

Szerettem a közös ebédeket, amelyeket mindig a vasúti üdülő konyhájáról hoztak. Imádtam a hangulatát, hogy menzán vagy és közben mégsem. Volt néha közös bográcsozás, és az apukák mindig ott üldögéltek a söreikkel, mi meg alig vártuk, hogy ehessük a pörköltet. Ez az emlék nagyon megmaradt. Nekem ez a Balaton.

Visszamentél felnőtt fejjel körbenézni? Mi lehet most az üdülő helyén?

Megnéztem! Egy gazdag ember háza van ott most, teljesen átalakítva, rá sem lehet ismerni. A négy fal talán megmaradt. De egy régi bauhaus stílusú villából egy észak-germán templomkomplexumot épített, egy erődöt.

És ezután a Dumafüred a következő élmény?

Nem, még tinédzser koromban visszatértem, 14-15 évesen vendéglátó-szakközepes tanulóként kötelező szakmai gyakorlatra kellett menni, és én a siófoki Európa szállóban voltam szakács tanonc. Egy jó nevű szálloda és étterem volt, ott azért elég sok szívatás volt, a vendéglátós szívatás pedig elég jó.

A humorista már ott kezdett előjönni belőlem és sok ottani élményből tudtam merítkezni. A frissen érkezett gyakornokokat mindig elküldték a séfhez, hogy kérje el a csőtészta-fúrót, meg a legdrágább fagyikkal etették őket, attól meg agybajt kapott a séf.

Ki lehet jelenteni, hogy felnőtté válásod, szocializációd során meghatározó szerepet töltött be a Balaton? Ma ki lehetne parancsolni a vízből?

Persze, de ma már nem mennék be a vízbe! Nincs rá szükségem, igényem. Bőven elég ha megállok a tóparton, nézem a fürdőruhás nőket, és hideg sört iszom. Strandolási élmény ezzel kilőve. De ha családdal megyünk akkor megfordul a régi helyzet. A gyerekeim nagyon vágynak mindig a Balatonra, mi pedig el is visszük őket. És most érzem csak, hogy anyáméknak ez mekkora szenvedés lehetett. Kint ülünk a parton és figyelünk a gyerekekre, hogy bele ne fulladjanak a vízbe, közben se olvasni, se aludni nem lehet, a napot nem bírjuk, sört se lehet inni mert vezetek. Nekik sem volt pihenés valójában, és nekem sem az.

Mi a legkedvesebb élményed a Dumafüredekről?

Tavaly, amikor Karinthy-gyűrűt kaptam, és a társulat színe-java várt engem egy szálloda tetőteraszán egy meglepetés köszöntéssel. A másik pedig a Karolina cukrászda, bár nem olcsó, de nagyon finom sütemények és torták vannak, mindig mást próbálok ki és mind jó. Ez a legjobb még Balatonfüredben. A sétányt én annyira nem szeretem, ahol gazdag emberek smúzolnak drága ruhákban, az távol áll tőlem. Meg szoktam látogatni az ott élő ismerősöket, Müller Péter Sziámi drága barátom is a közelben lakik, idén pedig még jobb lesz a helyzet, mert volt osztálytársnőm, jó barátom is oda költözött.

Nem vagyok egy beach boy, szóval csak leülünk az árnyékba a borospince mellé, főzünk, borozunk, jókat beszélgetünk.

Legutóbb egy isteni nyúlpörkölttel kínáltak meg. Néha átugrom Siófokra, szintén barátlátogatóba.