Az óvodai jeleket már elkezdtük kielemezni, jöjjenek a kedvenc ételek, mert bizony ezek is beszédesek.
1. Csenki Attila: thai zöld currys csirke
A humorista sokáig tagadta ázsiai gyökereit, ezt pedig el is hitte aztán mindenki, és egy idő után már a gondolat is furcsa volt, hogy Csenki Attila Délkelet-Ázsiából származhat. Erre most lazán beismerte, hogy egy ilyen gasztronómiai migráns a kedvenc étele. Hogy is van ez Csenki Attila, vagy mondhatnám azt, hogy Khemkhaeng Songkarn? Igen, ez a valódi neve, ami egy sima Google-kereséssel kideríthető volt. Na, de most mit kezdjünk ezzel az információval?
2. Szobácsi Gergő: hagymás rostélyos
Vannak azok az ételek, amelyek hallatán az ember haptákba vágja magát, mert ilyet csak egy nagybetűs FÉRFI ehet. Az egészséges maszkulinizmus gasztronómiai manifesztációja ez. Ez az ételek Arnold Schwarzeneggere, de nem ám a 2018-as kiadás, hanem az 1984-es, a megállíthatatlan Halálosztó. Aki a hagymás rostélyost legyűri, az előtt még a Terminátor is meglengeti kalapját.
3. KAP: túró, gyümölcs, virsli és mandula egy tányéron
Marcel Duchamp, René Magritte és a teljes Monty Python legyen a talpán, aki eligazodik egy ilyen dadaista gasztronómiai útvesztőben! Aki ilyen ételt szeret, az felforgatni szeret. Kibillenteni a komfortzónából, sokkolni, de nem céltalanul: megmutatni, hogy van élet a dobozon kívül, amelybe önként zártuk magunkat. “Kísérletezzünk, gondolkozzunk, legyünk bátrak, köpjük szembe az autoritást” – üzeni ez a szürreális-minimalista komatál.
4. Bács Miki: brassói aprópecsenye
Íme egy kivétel, aki indoklást is küldött. Idézzük a szavait:
“Olyannyira ez a kedvencem, hogy ha valahol van az étlapon szinte biztos, hogy azt kérem, ezért mostanában már az a jobb, ha nincs az étlapon, mert rengeteg helyen szarul csinálják. Viszont az évek alatt annyit ettem, hogy már komparatív brassóievés címmel tarthatnék előadást, excel táblákkal, grafikonokkal. Alapkonfliktus a brassóival, hogy tesznek-e (kell-e) bele pirospaprikát. Nem kell. Pro kérdés: majoranna?”
5. Tóth Edu: lebbencsleves
A végtelen magyar puszták vándorainak, a juhászoknak egyik legfontosabb étele volt. A dermesztően hideg, de csillagos hortobágyi ég alatt készítették, ők maguk pedig a szabadság jelképei voltak. A lebbencsesek megszelídíthetetlen vadlovak, lételemük a szabadság. Csak kötöttségek nélkül, a szabad levegőn érzik igazán jól magukat, legfeljebb pár száz birka társaságában, akikre folyamatosan figyelni kell. A lebbencs az ételek musztángja, amerikai megfelelője csak egy van: a 66-os út.
6. Hajdú Balázs: tejberizs
A tejbegríz és a vajas-lekváros kenyér mellett talán ez idézi még vissza legjobban a gyerekkort. Lehet, hogy sokan ódzkodtunk először a tej és a rizs gondolatától, de megszerettük mindannyian. A legprofibb fejvadásznak is nehéz lenne olyasvalakit találnia, aki nem szereti a tejberizst. Akinek ez a kedvenc étele, az örökre megőrizte magában a gyereket. De szigorúan a jó értelemben, nem egy Pán Péter-szindrómás, mint a felnőtten is tejbegrízesek, hanem egy érett személyiség, aki bármikor elő tudja rántani a játékos, felszabadult énjét.
7. Szupkay Viktor: csülök, juhtúrós sztrapacskával
Mit lehet elmondani arról, akinek a kedvenc étele gyakorlatilag két másik étel egyben? Carpe Diem. Éli, érzi az életét teljes valójában, csúcsra járatott érzékszervekkel, mindig keresve az újat, az izgalmasat. Egy ilyen ember mellett felforr a levegő, mindenkire átragad az életigenlő lelkesedés.
