Milyen nehézségekkel kellett szembenézned a munka során?

Leginkább, hogy lassú vagyok, de ezt már kezdem megszokni. A nehézség igazából csak az, hogy sokáig rajzolok egy-egy fejet, amíg végre hasonlítani kezd az igazira. Általában van egy periódus, amikor azt gondolom, sose fog sikerülni, én is tök rosszul csinálom és annak az embernek is tök rossz feje van. De hát jó fejük van, szóval aztán sikerül. Ezeket az illusztrációkat színes foltokból építettem kevés vonallal, ami nekem új, szokatlan irány volt, de a munkánk ez a része inkább móka volt, mint nehézség.

Melyik a kedvenced a matricák közül?

Azt hiszem a “Kőhalmi letolja a szemüvegét”-re vagyok legbüszkébb, de mindegyiket eléggé szeretem. Nehezen tudom elválasztani, hogy az arca miatt vagy mert a kedvenc humoristám is ő a Dumaszínházból. Amikor Ráskó Eszter találkozott a tervekkel, felmerült, hogy szerepeltetné a macskáját, aki igen aranyos jószág amúgy. Arra a matricára került rá a macska, ahol Eszter azt mondja, ciki, és a mancsával megismétli Eszter gesztusát. Na ez egyértelműen az a helyzet, ahol a konzultáció emeli az eredmény minőségét. Így utólag talán mindenki másra is rá kellett volna rajzolnom azt a macskát.

Milyen volt készíteni őket? Te is nevettél annyit, mint a közönség miközben őket hallgatja/nézni?

Ha nevettem is, sajnos nem rajzolás közben, mert – istenbocsássa meg – ha videóról rajzoltam, én csúnyán lenémítottam őket. Ha mondjuk azt kerestem, hogy Felméri hogy tartja a száját, az egycsatornás agyammal ahelyett, hogy megállítottam volna a videót a megfelelő helyen, arra kezdtem figyelni, hogy végződik a buszutazása.