Szupkay Viktor

Pompás dolog Hadházi előtt műsorvezetőként fellépni! Főleg, ha nem vagy kiírva a plakátra! Teltház, mindjárt nyár, már fél órával kezdés előtt beülnek, belehelnek, dögmeleg. Nyitó rádiójelenet, csak hangban, korlátozott kuncogás, fékezés hang a végén és belépek a színpadra! Hadházi egyszerűen oldja meg, hogy legyen adrenalin, nagy mosoly, dinamika, mire kiérek a közönség elé. Tartja a színpadi függönyt, de összezárja a kilépés előtt, csak öt másodpercre, de ez elég, hogy káromkodva küzdj a függönnyel, meg az életedért! Vagy kilök a függöny mögül és csikorog a cipőd, hogy le tudj fékezni a színpad pereme előtt, mielőtt lelépnél az első sor ölébe!

Vagy csak kinéz a közönségre, takarásban és visszafordul:

“Ma nagyon tompák, itt fogsz húsz perc néma csendet csinálni! Ha kimész, taps sem lesz, csak néma döbbenet és egy elfojtott hang a nézőtérről, ez meg ki a f@sz?”

Revansot csak akkor vehetsz, amikor a műsor végén visszajössz, közös jelenetbe és eltérve a szövegkönyvtől, olyan fiktív szavakat építesz be, amit nem bír ki röhögés nélkül!  Horganyzott fürdőnadrág, cipzáros fürdősapka, motoros fogpiszkáló, felfújható fél fókafej tortaforma formalinban.