Bármixer, újságíró és humorista. Bellus István közel negyven évesen lett hivatásos poéngyáros, állandó szerzője volt a Gálvölgyi Show-nak, gyakran ír jeleneteket a Rádiókabaré számára, ma már a Dumaszínház egyik fontos előadója. Nemrég paradicsom magokat vett az Aliexpresszen, de csalódott.

Van a Facebook oldaladon egy kép. A kínai piacon készült, mikulások láthatók rajta, és azzal kínálja őket az eladó, hogy „Nyúl  – mikulás jelmezben”. Egy humorista mindig nyitott szemmel jár?

Igen, mert a mindig kell a poén. A legtöbb téma már fel van dolgozva, mindenki volt orvosnál, piacon, mindenkihez jött szerelő… És én a fikciós humort inkább jelenetek íráskor kedvelem, saját műsorom nagy százalékban valóságalapú.

Messziről érkeztél a humor világába. Van bármixer és újságíró végzettséged, valamint volt például egy számítástechnikai céged is.

Szeretek sok mindenbe belekóstolni, de ez már történelem.

 

Értesz tehát a számítástechnikához is.

A kereskedéshez értek. Anyám kereskedő volt, és ez nekem megtetszett. Kereskedelmi sulit végeztem, aztán amikor egy barátom a kilencvenes évek elején számítástechnikai cuccokkal akart foglalkozni, keresett valakit, akinek papírja is van ehhez. Ez lettem én.

A cég megszűnt, pedig manapság a kütyüipar ördögei elég jól élnek.

Számítástechnikai alkatrészekkel kereskedtünk, nagy cégek beszállítói voltunk. A nagy cégeket meg adják-veszik, és az új tulajdonos, általában új beszállítókat keres. Olyanokat, akik közel állnak hozzá…

Miért nem vagyok meglepve?…

Jó, de ez a világon mindenhol így van. Másrészt azért is ment egyre rosszabbul a bolt, mert mi csak kereskedtünk, nem kapcsoltunk hozzá szolgáltatást, nem alapítottunk például webshopot sem, ami akkoriban nagy durranás lett volna. De ennek vége, ma már nem adok-veszek, csak veszek.

Mit?

Például lottószelvényt. Most éppen azért izgulok, hogy ne húzzák ki a számaimat, mert ezen a héten nem vettem.

Pedig most több mint hárommilliárd a főnyeremény. Ha megnyernéd, mihez kezdenél vele?

Először is, ahogy azt Szupkay kollégám mondta: elővenném a telefonomat, az összes telefonszámot kijelölném, és megnyomnám a törlés gombot.

Jótékonykodnék, és biztosan vennék felesleges dolgokat is. Az emberek azt mondják: lottónyeremény egyenlő Ferrari, Las Vegas, de szerintem a tárgyak nem boldogítanak.

Mi boldogít?

A vicc. A jó poén. Az például boldogít. A jókedv. Amit már gyerekként is átéltem a családomban. Mindig viccelődtünk, bolondoztunk.

Te mivel viccelődtél fiatalabb korodban?

Például azzal, hogy a Zsigulimra szereltem egy hatalmas antennát, aztán csináltam egy kazettát, amelyen háttérzajok voltak, és olyan, kicsit eltorzított rádióüzenetek, amelyek egy taxi CB rádiójából hallatszottak általában. Ezt betettem a Zsigulim kazettás magnójába, jól felhangosítottam, és letekertem az ablakot, hogy mindenki hallja az utcán. Taxist játszottam úgy, hogy nem is voltam taxis.

Vicces. De hogyan kerültél a hivatásos mókázók közé?

A Rokker Zsolti néven elhíresült Erdélyi Sanyi két barátjával havonta egyszer stand-upolt egy kis miskolci kávézóban, én pedig a barátaimmal jártam oda beszélgetni, aztán egyszer megkérdeztem tőlük, hogy nem próbálhatnám ki magam én is humoristaként. Azt mondták, miért ne.

Hány éves voltál?

Harminckilenc.

Viszonylag késői pályakezdés.

Elvarázsolt a gondolat, hogy milyen lehet állni a színpadon, és jókedvet okozni a nézőknek. Ezért is jelentkeztem aztán az ATV Humorbajnokság című műsorába 2007-ben. A Moulin Rouge-ban vették fel, volt harminc néző, akik elé le volt téve az üdítő, de nem ihattak bele, hogy színes maradjon a kép. Szomorú ügy volt, szeretném elfelejteni, de az internet nem felejt…

Jött a Godot, a Fiatal Félőrültek Fesztiválja, aztán jött a humor világa, benne a Gálvölgyi Show, amelynek egyik állandó szerzője lettél.

Néztem a Gálvölgyi Show-t, majd az egyik szerzőjét, Varga B. Tamást megkérdeztem, nem küldhetnék-e én is anyagokat a műsor szerkesztőjének. Azt mondta, próbáljam meg, én pedig elküldtem néhány kisebb-nagyobb jelenetet, amiből nyolcat meg is vettek. A Pál utcai fiúkból megcsináltam a Pál utcai lányokat vagy megírtam a Reggeli című műsor paródiáját, amelyben csak öregek szerepeltek. Akkor tanultam meg, mennyi minden múlik az előadón.

Ez viszont elég nagy kockázat, hiszen hiába írsz vicces jelenetet, ha a színésznek nem jön be, és kedvetlenül játssza, akkor nem lesz jó.

Ez így van. Életem egyik legboldogabb pillanata volt, amikor a Barkács áruház című írásomat Bajor Imre és a Kern András adta elő, és utána Kern azt mondta, ő sok jelenetben játszott már, de keveset élvezett ennyire. Ez a mondat olyan volt, mint egy kitüntetés.

Mi a humor?

Az, hogy az ember egy kicsit másképpen lássa a világot, mint mások, és kiszűrje belőle a lényeget. A lényeg mindig vicces, amit meg kell mutatni a közönségnek. Jó esetben ezt ők is viccesnek találják, és nevetnek rajta.

 

A színpadon nem csak beszélsz, zenélsz is.

Tanultam gitározni, és jártam egy ideig egy szintetizátor tanárhoz is, aki kicsit süket volt, azt például nem hallotta, hogy hangosabban zúg a neon, mint a szintetizátor, de azt azonnal kiszúrta, ha melléütöttem egy hangot.

A mulatós műsor ötlete honnan jött? Annyira utálod a mulatóst, vagy annyira fontosnak gondolod a jelenséget?

2014-ben volt egy műsorunk a Hadházi Lacival, és mivel ő is zenél, gitározik, kitaláltuk, hogy meglepetésként legyen benne egy mulatós szám. Szereltünk a szintetizátor állványra négy kereket, én felvettem egy brutálisan gagyi és ódivatú cipőt, a legendás zöld zakómat, és hát igen. Volt meglepetés.

Később a Kívánságszatyor Pistivel című sorozat a Youtube-on ment sokáig. Az miért szűnt meg?

A főcímben Balázs Pali klipjéből volt körülbelül három másodperc, ami miatt nemtetszését fejezte ki. Ő egy nagyon komoly táncdalénekes, így nem érti a tréfát, és a legdurvább jogi lehetőségével élve gyakorlatilag megszűntette a csatornámat, ami pedig kezdett egyre nagyobb nézettséget produkálni.

Mit gondolsz a mulatós zenéről?

Hatalmas üzlet lett. Ma már több televíziós csatorna épül erre, és mivel három számonként jelennek meg a reklámok, úgy tűnik, megéri ilyen csatornát üzemeltetni. De bevallom, a mulatós zenében is vannak olyan dallamok, akkordfűzések, amelyek kellemesek a fülemnek. Nyilván ezzel így van a többi ember is.  Én megengedőbb vagyok a mulatós zenével, de azt azért nem gondolom, hogy művészet lenne.

Téged nem szednek szét az újságírók.

Néha megtalálnak, de nem mindig van értelme.

Mesélj!

Az egyik vidéki fellépésen, ahol a Dombival játszottuk a Kis ember nagy gonddal jár című műsort, a helyi televízió riportere azzal kezdte a beszélgetést, hogy „Most akkor ez a műsor arról szól, hogy ti a kis embereket fogjátok parodizálni? Hiszen te nem is vagy alacsony”… Mondtam, hogy bocs, én most visszamegyek az öltözőbe, azt hiszem, mindent megbeszéltünk.

Mi az, ami kikapcsol?

A kerékpározás. Amikor tehetem, biciklire ülök, és irány a Bükk. Valamint nagy paradicsomrajongó vagyok.

Ha ezt leírom, a következő előadásodon repülnek a színpadra a paradicsomok.

Köszönöm, de én csak nevelem és fogyasztom őket. Minél különlegesebb, annál jobb. Tavaly vettem az Aliexpress-en százötven forintért háromszáz olyan magot, amelyekről azt állították, hogy különböző színű paradicsomok lesznek belőlük. Lila, zöld, piros. De, ha mégsem, akkor sem reklamálhatsz, mert mire kikelnek a paradicsomok, addigra kifutsz az erre rendelkezésre álló időből.

Tippelhetek: nem lilák és zöldek lettek a paradicsomok.

Tényleg nem. Pirosak lettek. Nem baj, az íze rendben volt és ez a történet még poénnak is jó lesz.