Javában készül Kőhalmi Zoltán könyve, ami lényegében skandináv krimi paródia. Lesz benne izgalom, poén és lesznek benne különös, kissé őrült alakok is. Kőhalmi, aki saját bevallása szerint lustaságban már-már mértékadó, most szorgalmasan ír.

Minden könyv címmel egy paródiagyűjteményt szerettem volna írni

„Eredetileg Minden könyv címmel egy paródiagyűjteményt szerettem volna írni olyan könyvekről, amelyek nagyon keresettek. Lett volna a kötetben skandináv krimi paródia, szakácskönyv paródia, vámpíros könyv paródia, útikönyv paródia, és hasonlók. Aztán elsőként elkészült a skandináv krimi rész, és

Cserna-Szabó András író barátom, aki egyébként a könyv szerkesztője is lett később, azt javasolta, ezt írjam tovább, és legyen ebből egy skandináv krimi. Ezen az ötleten elgondolkodtam néhány évig. És rájöttem, hogy igaza volt.”

A férfi, aki lelőtt egy férfit, aki lelőtt egy férfit

„Egyébként is a skandináv krimik nagy rajongója vagyok, mert nekem nagyon tetszik, hogy míg egy Agatha Christie-regényben az a dilemma, hogy a sok normális ember közül ki a gyilkos, egy skandináv krimiben már eleve bokáig gázolunk az aberráltakban, és már nem csak az a kérdés, hogy ki a tettes, hanem az is, hogy ki mit követett el, és ki kit kínoz a pincében. Nyomasztó, sötét hangulatú történetek ezek, amelyekben nem az elegáns szupernyomozó a főszereplő, hanem egy amúgy is súlyosan terhelt alak. Az én készülő könyvemről is azt mondják, nyomasztó, de közben vicces is. Öt fejezetből áll olyan fejezetcímekkel, mint például „A férfi, aki nem ivott kávét” vagy „A férfi, aki lelőtt egy férfit, aki lelőtt egy férfit”…”

Az iratszekrényben nevelt lány

„Egyébként én nem csak a színpadi szövegeket tekintve, de a könyv írásakor is precíz vagyok. A hitelesség érdekében utánanézek annak, amit leírok, úgyhogy szinte mindent tudok már Norvégiáról. A norvég death metal mozgalomtól kezdve a helyi növény- és állatvilágon keresztül a vikingek kultúrájáig.

A főszereplő Bjørnsen felügyelő és egy 15 éves lány, akit árván talált egy gyilkosság után, és egy redőnyös iratszekrényben nevelt fel.”

Mostanában írok reggel és este

„Sokan kérdezik, miért nem olyan szövegeket írok a könyvbe, amiket a színpadon mondok. Mert ezt nem lehet, a stand-up csak élőszóban működik. A színpadon elhangzó mondatok nem könyvbe valók. Amikor az ember ír egy regényt, akkor saját univerzumot épít, és a színpadi előadással ellentétben nem a saját hangján beszél. Most ebben lubickolok. És bár sokszor elmondom: nagyon jó vagyok lustaságban és semmittevésben, most mégis szorgalmasan írok. Pedig szívem szerint olyan volnék, mint Thomas Mann, aki meghatározta, hogy percre pontosan mennyit dolgozik egy nap, és képes volt egy mondatot félbehagyni csak azért, mert lejárt az idő. De én most írok reggel, este, és élvezem ezt. Januárban állapodtunk meg a kiadóval, és júniusra le kell adnom a kéziratot, hogy szeptemberre könyv legyen belőle. Most már biztos: lesz.”