A Dalfutár című televíziós műsor egyes epizódjaiban mindig más-más zeneszerző, szövegíró, producer és énekes közreműködésével készülnek az újabb és újabb szerzemények. Ők egymástól függetlenül dolgoznak a dalokon, egymás kilétéről csak a végső felvétel idején szereznek tudomást, a folyamat végén pedig elkészül a Dal. A munkát Hajós András fogja össze. A Dalfutár érdekes és tanulságos tévéműsor volt, most az interneten éled újjá. Hajós, a műsor ötletgazdája és dalfutára azt mondja, a közösségi oldalon ezrek biztatták, hogy folytassa. A most készülő újabb sorozat is szolgál majd jó néhány meglepetéssel, az egyik titokról azonban most lerántjuk a leplet: Kőhalmi Zoltán dalszövegíróként is bemutatkozik a Dalfutárban!

HAJÓS ANDRÁS: „Mindig szeretnék a dalszerző négyesbe legalább egy embert behozni, aki kívülálló, ezért esély sincs arra, hogy rutinból végezze el a feladatot. Ezúttal Kőhalmi Zolit szerettem volna kihívás elé állítani, akit nagyon szeretek humoristaként is, és bár lehet, hogy szövegírói rutinja nincs, de friss, ironikus látásmódja viszont igen. Felmerülhet a kérdés: mi történik akkor, ha a dal szomorú, a szöveg meg vicces? Semmi. Ez a műsor ugyanis nem a dalról szól elsősorban, hanem az emberi együttműködésről. Én a zenéhez értek, ebben a közegben tudom megmutatni, milyen az, amikor különféle gondolkodású, nézőpontú emberek együtt tudnak dolgozni egy jó cél érdekében.

Miközben persze szeretnénk, hogy jó, hallgatható dal szülessen, mégsem a végeredmény a legfontosabb, hanem a hozzá vezető út. Itt az együttműködés a lényeges, a kooperáció, az egók visszavétele, a belátás.

Ha szabad nagy szavakat használnom, akkor ennek a műsornak ez az üzenete, a tanítása. Olyan világban élünk, ahonnan mindez nagyon hiányzik, itt a mi országunkban különlegesen. A korábbi dalokat mindenféle erőszakoskodás, reklám és boostolás nélkül is több százezren megnézték az interneten, most, hogy ez még könnyebb legyen, születik egy Dalfutár Insta, egy Dalfutár csatorna, és indul a Dalfutár Facebook oldal is.”

KŐHALMI ZOLTÁN: „Nézőként ismertem és szerettem ezt a műsort, jó az üzenete, érdekes benézni a dalkészítés kulisszái mögé. Mindig rácsodálkoztam arra, hogy különféle gondolkodású emberek milyen jól tudnak együtt dolgozni. Így hát nem is tiltakoztam, amikor felhívott a Hajós, és elmondta, hogy szövegíróként szeretne bevonni egy dal készítésébe. Megtette már ezt Varró Danival is, ő sem dalszövegíró, de ő legalább költő, én még az sem vagyok. Ráadásul, és a itt térek rá az én szégyenletes múltamra, az Én, Kőhalmi Zoltán című előadásba, amely musicalnak indult, írtam két dalszöveget, amelyek blikkfangosak és több fedelűek akartak lenni, de amikor visszahallgattam őket, rá kellett jönnöm, hogy az igazi dalszöveg nem ilyen. Inkább egyszerű. Nem kell szuper frappánsnak lennie ezer nyelvi leleménnyel. „Csak” jó dalszövegnek.

Amikor  megkaptam a zenét, semmit nem tudtam a szerzőről, első hallásra azt gondoltam róla, hogy egy szuper alternatív farmerdzsekis lány énekli és gitározza, a dal pedig egy kicsit depis. Volt is nagy dilemmám, hogy most akkor lehet-e vicces a szöveg, vagy komolynak kellene lennie.

Írtam rá végül egy kőhalmisághoz passzoló, kicsit vicces, de azért tartalmasnak szánt szöveget, és nagyon izgultam, mi lesz akkor, ha a szerző nem ilyesmire gondolt a dal írása közben. Izgultam, mert én magam is nagy kekec vagyok, rádióhallgatóként például visszadumálok a rádiónak egy-egy zeneszám hallgatása közben, hogy „Hóóó, hát ez meg milyen béna rím volt?…”

És, hogy milyen lett ez a bizonyos szöveg, hogy tetszik a dal szerzőjének, producerének,
énekesének, kiderül a Dalfutár című műsorból.