Tavaly a Dumafüred Fesztivál idején Facebook live-ként sugározta a Dumaszínház azt a videót, amelyen Hadházi László (utas, humorista), Litkai Gergely (utas, humorista és a Dumaszínház vezetője), valamint Lovász László (sofőr, szerkesztő-műsorvezető) utazását láthatjuk. A felvétel tavaly készült, de a beszélgetés egyáltalán nem csak aktuális humorügyi dolgokról szólt. Sőt.
Történt, hogy tavaly a Dumafüred Fesztivál ideje alatt „humorzarándoklatot” tett Balatonfüredről Nagyvázsonyba Hadházi László és Litkai Gergely. A húsz kilométeres, szimbolikus jelentőségű sétával a Dumafüred Fesztivál elődjére, a több mint tíz évvel ezelőtti Dumavár-Humorvölgy nevű humorfesztiválra emlékeztek. A jókora séta után Lovász László vitte őket vissza Balatonfüredre, és a bekamerázott kocsiban hosszan beszélgetett velük a Dumaszínház múltjáról, a hazai humor terepeiről, arról, hogy miért jó közösen tréfát írni, miért jó az, ha a humorista maga is sokat nevet, és meg kell-e mondania a bohócnak a tutit.
De szó esett a következőkről is:
Lehet-e tánc közben egyszerre pipázni és szivarozni?
Mit mondott Hadházi László, miután Szolnokon közvetlenül a színpadra lépés előtt megbotlott, és úgy zuhant be a nézők elé, mint egy gyalogbéka?
Milyen az ayurvédikus masszázs-szolmizálás?
Milyen érzés tréfát írni, amikor az embert megszánja az ihlet?
Miért nem engedték be egykoron Litkai Gergelyt jogászkabátban a Hully Gully diszkóba, miközben ő volt a fellépő?
Mi állapítható meg az ember ereiről, ha elmegy mellette egy halradar?
De főként: miért jó megnevettetni az embereket?
