Informatikát tanult, volt vagyonőr, taxis, humorista lett. Lakatos Lászlót ma már több mint százezren követik a közösségi médiában, ahol ő a „bátya”. Azt mondja, a cigányságáról azért beszél sokat és kendőzetlenül a színpadon, hogy az emberek is merjenek beszélni a cigányokról és ne csak negatív hangsúlyokkal.

Tényleg nehéz a cimbalom?

Emlékszem, amikor annak idején apámmal cipeltem a lépcsőházban. Nagyon nehéz.

Nem ejtetted el?

Kaptam volna, ha elejtem apám gyönyörű, kézzel faragott cimbalmát… Ne viccelj, az volt a munkaeszköze.

Hol muzsikált?

Játszott sok helyen, még külföldön is. Utoljára a Vajdahunyad várában. De aztán már nem kellett a cigányzene sehol. Nem csak a hangszere volt nehéz, az élete is.

Ezért nem lettél zenész?

Lehettem volna, mert van otthon két cimbalom, egy zongora, két nagybőgő meg egy gitár. Öt évig zongoráztam, de tróger voltam, nem gyakoroltam. Nekem maradt a zene helyett a szöveg. Az élet belekényszerített a beszédbe.

Állítólag jó tanuló voltál.

Tényleg. Szerettem iskolába járni, kitűnő tanuló voltam. Jól ment a matek, középiskolás koromban fejben oldottam meg másodfokú egyenleteket.

Csak nem matematikus akartál lenni?

Nem. Először ügyvéd, aztán informatikus. A Práter utcában laktunk, a szemközti iskolában dolgozott egy ismerősöm, akit nagyon csodáltam. Tanult jogot, végül rendszergazda lett. Később én is informatikát tanultam, de rájöttem, hogy nekem az mégsem való. Én nem tudok egy gép előtt ülni egész nap.

Inkább ültél egy taxiban. Merthogy előbb vagyonőr lettél, aztán taxis…

Apámmal csináltam mindkettőt. Ő is vagyonőr lett, aztán taxis. Pedig diplomás cimbalomtanár. De ki akar manapság cimbalmot tanulni? Senki. Az emberek nyolcvan százaléka azt sem tudja, mi az a cimbalom.

Taxizni jó?

Jó. Szabad. Ha sokat dolgozol, sokat keresel, ha meg elintéznivalód van, akkor nem mész ki taxizni.

Szeretsz vezetni?

Szeretek.

Nyugodt sofőr vagy?

Sokat tűrök, de hirtelen robbanok. Egyszer, amikor már humoristaként is felléptem, a Rákóczi úton, az úttest közepén két hullarészeg srác tolta összevissza a biciklit. Lassítottam, mire az egyik elkezdett kóstolgatni. Ideges lettem, és rájuk szóltam, ahogy illik.

Volt benne csúnya szó?

Hát persze, akadt.

Egy humoristának választékosan, a helyzetnek megfelelően kell beszélnie. Aztán megálltam, kiszálltam a kocsiból, az egyik meg elindult felém miközben egy vastag bicikliláncot tekert a kezére.

De mert itt vagy, gondolom nem lett nagy baj a dologból.

Nem, mert a másik felismert, mondta: Ja, te vagy az a vicces srác.

 

Az utasokkal hogyan beszélsz? Poénosan? A te autódból röhögve szállnak ki az emberek?

Ha jó kedvem van, akkor megesik. De nem erőltetem rájuk a vicceimet. Ott taxis vagyok, nem humorista.

Hogyan lett az informatikából, a vagyonőri munkából és a taxizásból stand-up?

Elindultam a Magyarország, szereplek! című tehetségkutatón. Láttam egy-két stand-upost, és arra gondoltam, hogy nekem ez menne.

Azóta belegondoltál, hogy ez azért mégsem ilyen egyszerű?

Bele, de csak azért, mert később a többiek mondták. Különben tényleg a nulláról jöttem. Csak a nagy pofám volt meg az önbizalmam. Jó, mondjuk, van hozzá érzékem, talán értek az emberekhez is. De az nagyon jó, hogy a Dumaszínházban rengeteget foglalkoznak velünk.

Egyre jobb, ismertebb leszel, így aztán sokak számára minta, példakép is. Ez felelősség.

Tudom.

A közösségi médiában százhétezer követőm van. Rengeteg embert tudok megszólítani, ezért figyelnem kell arra, hogy mit mondok, azt hogyan mondom, de arra is figyelnem kell, hogy közben önmagam maradjak. Ne gondolkozzak azon, hogy mit szólnak az emberek ahhoz, amit mondok.

Ezért hát mondod, amit gondolsz.

Igen. Mondom, amit gondolok. Nekem nem az a dolgom, hogy mindenkivel megszerettessem magam. Én Lakatos László vagyok, van értékrendem, vannak gondolataim, van véleményem. Nem akarok megfelelni senkinek.

Te roma vagy, vagy cigány?

Cigány vagyok. A roma az mesterkélt. Amúgy meg a cigányt sokféleképpen lehet kimondani. Lehet vele bántani, de lehet kedvesen is. A Dennisszel (Musimbe Dávid Dennis) állandóan egymás vérét szívjuk. Én négerezem, ő cigányozik. De ebben olyan szeretet van, amit nem mindenki ért.

Októbertől láthatja a közönség a Békével jöttünk című közös esteteket. Az miről szól majd?

Rólunk, a mi életünkről. Beszélünk arról, hogy honnan jöttünk, milyenek vagyunk, meg arról is hogy sokkal több a hasonlóság mint a különbözőség azokkal, akik nem cigányok és nem feketék. Szó lesz arról is, hogy mit gondolnak rólunk az emberek, és mi mit gondolunk erről.  De nagyon fontos: békével megyünk a színpadra! Ahol Dennisszel végig ketten leszünk, és reméljük, a közönség azt látja majd, hogy két barát beszélget. Szeptember 27-én tartjuk a főpróbát, aztán október 5-től előadások a Kompót Dumaklubban.

Eddig is beszéltél bőven a színpadon a cigányságodról. Lazítod a nézőket?

Azt szeretném, hogy az emberek is merjenek erről beszélni, és ne csak negatív hangsúlyokkal. Ez nekem misszió.

Mondjuk, van egy-két celeb, akikkel fel kell venned a versenyt. Győzike… Emilió… Tényleg, te ismered őket?

Az Emiliót ismerem, a Gyertek át szombat este! című tévéműsorban a múltkor a Győzikével voltam. Mi nem vagyunk ellenségek. Nekem nincs velük semmi bajom, én nem látok bennük vetélytársat. Nekem nem az a dolgom, hogy velük csatározzak. Azért elmondom neked, hogy amit a cigányság elfogadtatásáért csinálok, az egy olyan csata, aminek különben semmi értelme. De így nyugodt a lelkem.

Bántottak is a cigányságoddal?

Néha bántottak. Többször elmeséltem már, hogy egyszer azért nem adtak ki nekem egy albérletet, mert cigány vagyok. A telefonban azt mondta a nő, hogy sajnos kiadta másnak, de még nem nyomta ki a hívást, amikor odafordult valakihez, és azt hallottam a távolból: „Nem hiányzik nekem egy cigány.” Ez nagyon belém égett.

A közösségi médiában te vagy a „bátya”. Ez néhány hete márkanév lett.

Igen, lett egy webshopom, amelyben bátya-termékeket lehet venni. A legtöbbet nézett videóimból idézett szavak, mondatok, például CSÓKOLLAK!, meg LACATOS feliratú pólókat, ilyesmiket. És képzeld, kiderült, hogy ezek nagyon érdeklik az embereket.

Említetted a videóidat. Azok tényleg hasítanak az interneten. Filmes álmaid nincsenek?

Vannak, a kisvideókat is azért csinálom. Most Kovács András Péter egyik filmjében tesitanár leszek.

Nálatok a családban mindenkit Lászlónak hívnak?

Ezt szoktuk meg. Nagypapám, édesapám is László volt, a fiam is az. Egyébként ő legfontosabb az életemben, meg az az, hogy büszke legyen rám. Ha nálunk szólnak, hogy Laci, akkor mindenki kapkodja a fejét, mint a szurikáták.

 

Még most is a Práter utcában laksz. Milyen ez a „nyócker”?

Nekem természetes.

A mostani állapota is? Nem feszélyez, hogy a Corvin negyed ilyen elegáns lett?

Nem. Gizda vagyok rá. Régen, amikor kérdezték, hogy hol laksz, mondtam a nyolcban. Most azt mondom, hogy a Corvin negyedben, tesó!

Mennyi idő alatt érsz be a Dumaszínházba?

Egy-másfél perc, gyalog. Ha kocsival jönnék, akkor egy kicsit hátra kéne tolatnom. Ennyi.