Április 1-jén lesz 10 éve, hogy kinyitotta kapuit a Corvin Dumaszínház.
A jubileumot szeretnénk megünnepelni visszaemlékezésekkel (ezeket néhány centivel lejjebb olvashatod) és egy különleges akcióval is: április 1-én reggel 09:00-től április 3-a 23:59-ig bizonyos előadásokra 20% kedvezménnyel vásárolhatsz jegyet.
Beszélgettünk több humoristával is az emlékekről, és megkértük őket, meséljék el, mi volt számukra a legviccesebb / leginkább meghatározó est vagy pillanat az elmúlt tíz évben. Az előző cikkünkben már olvashattál néhány visszaemlékezést, nézzük, a többiek mit válaszoltak:
Tóth Edu:
Valamikor 2017 tájékán a Corvin Dumaszínházban elkezdtem mesélni egy történetet egy lányról, aki nagyon tetszett a középiskolában, és amikor kimondtam a nevét, a nézőtéren hangosan felnevetett valaki. Igen, ő volt az, a lány, akiről meséltem. Szintén ‘17-ben az egyik Bödőcs est bemelegítésemre úgy jöttem be, hogy a hátsó-középső asztaloknál ülő 20-25 fő vastapssal fogadott. Kiderült, hogy annak a cégnek az alkalmazottai, akiknek néhány évvel ezelőtt felléptem Dombóváron, és utána ott maradtam néhány órát dumálni velük. A vastaps még hagyján, de életem meghatározó élménye közé tartozik, hogy van a közönségben egy 20-25 fős B-közeped, aki folyamatosan tombol és hergeli a többieket. Szintén emlékezetes volt a 2014-es győzelmem a Duma Slam-en (a Dumaszínház Slam Poetry versenye) olyan mezőnyben, mint Kiss Ádám, Pion István, Gábor Tamás Indiana vagy Süveg Márk Saiid. Azt a napot a világ tetején töltöttem, aznap azt éreztem, amiről Lou Reed énekel a Trainspottingban. Muszáj még megemlítenem a Corvin Dumaszínházban megrendezett Margó irodalmi fesztivált, ahol nemcsak Spiró György szereplése okozott maradandó élményt, hanem az is, hogy ez volt az egyetlen alkalom, amikor élőben láthattam Esterházy Pétert. Akit abból az öltözőből hívtak ki a színpadra, ahonnan engem is szoktak.
A középiskolás lányos sztorihoz hasonlót mesélt nekünk Beliczai Balázs is:
A legviccesebb pillanat az volt, amikor az első asztalnál – tiszteletjeggyel – ült az orvosom a fiatal párjával, az egyik humoristatársam pedig nem tudta, hogy az én vendégeim, és a színpadról halálra cikizte őket. Azóta drágább a vizsgálat.
A Szomszédnéni Produkciós Irodából (is) ismert Tóth Szabolcs egy kreatívkodásukra emlékszik vissza a legszívesebben:
Önálló estet vettünk fel a Comedy Centralnak, amelyhez magunk festettük a díszletet a parkolóban, ami közös a szomszédos edzőterem parkolójával. Másnap elterjedt a hír, hogy festékszag van az edzőtermekben, és ránk lett szólva, hogy azonnal fejezzük be. Szerencsére már készen voltunk. Jó érzés volt saját tervezésű és készítésű díszlet előtt saját önálló estet előadni, de leginkább az töltött el örömmel, hogy tudtuk, a közönségben mindenki csak értünk jött, és nem például az utánunk következő Hadházi miatt.
Felméri Péter egy szülinapi estét idézett fel:
Nagyon sok olyan fellépésem volt a Corvinon, ami nagyon jó volt és amit nagyon szerettem, ezért nem ezek közül választanék egy különlegest, hanem egy emlékezetes pillanatot idéznék fel. Pár éve, amikor Csenki Attila a 40. születésnapját ünnepelte, pont a Corvinon lépett fel; a Dumaszínház pedig kitalálta, hogy meglepi egy kis ünnepséggel. Így meghajlás után bementünk mind a színpadra Attila mellé és egy tortát is betoltak a pincérek. Ment a Boldog születésnapot, ahogy az ilyenkor lenni szokott, ünneplés, taps. Mondjuk azt soha sem értettem miért kell megtapsolni valaki, csak mert betöltött egy adott kort… De a lényeg, hogy Attila, amint elé tolták a tortát, lefejelte. Belenyomta az arcát és … hát ennyi. Ez elég extra volt. Azt hiszem, soha sem fogom elfelejteni ezt a pillanatot. Vagy lehet, hogy egyszer talán elfelejtem majd. Ki tudja?
Kovács András Péter a legjobban a szerenádokat szereti:
Mindig a Duma Swing szerenád-blokkját várom, mert ott egy dalt improvizálunk Janklovics és Illés kartársakkal egy párnak, akiket ott jelölünk ki. Már a párokkal folytatott beszélgetések is zseniálisak tudnak lenni. Egyszer kipécéztünk egy fickót, aki hátul állt az egyik asztalnál. Elkezdtük csipkedni, mire kiderült, hogy eddig ült. És most tényleg felállt. Ekkora embert én még nem láttam. Mikor oldalra néztem, azt láttam, hogy Janklovics eltűnt a színpadról. Egy pillanattal később kabátban jött vissza, készen arra, hogy bármikor menekülőre fogja. Egy másik alkalommal ahogy a színpadra léptünk, kiszúrtunk az első asztalnál egy férfit hófehér pólóban, egy Escobar-képpel és felirattal. A feleségével jött. Nem volt kérdés, hogy aznap kik kapják a szerenádot, még ha a feleségnek ehhez nem is fűlött a foga.
Az akciós előadások listáját itt találod:
