Valamivel több, mint másfél éve, 2014 áprilisában indult el a Dumaszínház leégető-showja a Duma Roast öt humoristával – Kiss Ádámmal, Dombóvári Istvánnal, Kormos Anettel, Kovács András Péterrel, Benk Dénessel – és a főszereplővel, Ganxsta Zoleeval . A műsor lényege, hogy az „áldozatot” a Dumaszínház humoristái a közönség előtt égetik szénné – azaz ízekre szedik munkásságát, magánéletét az irónia és cinizmus különlegesen válogatott eszközeivel.

A műsor januártól megújul, nem csak a főszereplő cserélődik ki – Gaxsta Zoleet Majoros Péter Majka váltja –, a humoristagárdában is lesz változás, Dombóvári István és Kiss Ádám kivételével mindenki új lesz a műsorban. A műfajról és a változásról Kiss Ádám mesél.

Nem túl elterjedt nálunk a roast, hogy mutatnád be röviden?

A roast egy Amerikában honos, hazánkban kevéssé ismert műfaj. Igazából egy „életmű-díj” annak, aki a nyársra van húzva, hiszen a sikereit, meg amit az életében elért állítjuk pellengérre. Furcsa párhuzammal élve, ahogyan sírva vigad a magyar, úgy alázva tisztel. Mi is tiszteletből égetjük a fővendéget. Az a felállás, hogy van a főétel, mint az étteremben a rántott hús – ez a sztárvendég – és a köret az öt humorista, azaz mi. Igazából a sztárvendég égetésére megy ki a játék, de mi öten egymással is csipkelődünk ezzel is színesítve a műsort.

Januártól nem csak a fővendég személye fog változni…

Igen, a Ganxsta Zolees csapatból csak mi maradunk Dombival mindenki más új lesz. Zoleet Majka váltja, az ötös tagjai pedig még rajtunk kívül Csenki Attila, Felméri Péter és Tóth Eduárd lesznek.

Akkor nektek, „régieknek” a beszálló humoristákkal újra be kell üzemelni a gépezetet…

Ők hárman még soha nem roastoltak, teljesen roast-szüzek, ez okoz némi nehézséget, mert velük újra a nulláról indulunk. Biztos, hogy kihívás lesz összerakni a műsort. Össze kell majd csiszolódnunk, ami egy több hónapos folyamat. A Ganxsta Zolees műsor is azért volt jó. És nem volt két egyforma előadás, egyrészt, mert ez nem egy kötött műfaj, másrészt mert kiforrta magát a produkció. A lényeg, hogy érezzük egymást, legyen kémia a színpadon – így minden este más, valamitől különleges lesz.

Akkor fontos, hogy jó legyen az „alapanyag”?

Igen, nagyon fontos. Azt gondolom, hogy ők, ahogy fogalmaztál, „jó alapanyag”. Nekem mindhárom humorista a saját műsoraimban is benne van. Ezen kívül nagyon fontos szempont, hogy jól kifigurázható karakterek legyenek, hiszen ettől lesz jó a műsor. Másfél órát kell kitölteni… Ez egy olyan adok-kapok, hogy egymást is kóstolgatjuk, és utána jön Majka, a „főétel”.

Milyen szempontok alapján vannak még kiválasztva a roastolók?

Fontos például, hogy spontán és gyorsan tudjon valaki reagálni egy-egy adott szituációra. Ebben szerintem Dombi nagyon jó, meg merem kockáztatni, hogy ő a legjobb. Olyan gyorsan reagál, hogy én még csak emelem a számhoz a mikrofont, a mellemnél jár, ő meg már bemondta a poént. És akkor el kell dönteni, hogy tudok-e ennél jobbat mondani, vagy hagyom. Aztán az nagyon hasznos, egy ilyen típusú showban, ha valaki könnyen tud fogást találni a kollégákon. Jó, ha valaki kicsit ki tud tekinteni a saját karakteréből. Azoknak, akik eddig stand-upos szemmel szabadon vizslatták a világot, most konkrétan meg van mondva, hogy melyik öt embert kell. Konkrét személyekről kell műsort írni úgy, hogy az ott üssön, amikor belemondja a másik szemébe.

És viselni is tudni kell a kritikát…

Persze! Azért ez teljesen más, mint egy Showder Klub, amikor kiálltunk és azt mondtuk, hogy Andy Vajna így néz ki, mert nem volt ott… Így azért, hogy ott ül mindenki, nagyon kemény, hiszen abban a pillanatban visszaszól az, akinek te beszólsz, teljesen spontán, mert esetleg sérti az önérzetét, vagy csak visszavág egy jobb poénnal. De ebből nincs sértődés vagy ilyesmi, hanem mindenki elviszi a hátán azt, ami az ő csomagja.

De a műsor után is baráti tud maradni a viszony? Nincs olyan, hogy azt mondjátok, hogy úgy beszóltál, erre nem számítottam?

De van. Sőt! Nem is cél, hogy egy ilyen műsorba csak haverokat tegyenek össze. Vannak köztünk most is olyanok, akiknek a színpadon kívül nincs semmilyen közük egymáshoz. Nem árulok el ezzel titkot, ők a műsorban el is mondják, hogy „nem haverom a csávó”. Ettől is színes és életszagú az egész. Sokszor én sem tudom eldönteni, hogy most viccelnek, vagy komolyan kritizálják egymást, de profik vagyunk, ezen senki nem akad fenn. Általában utána csapatban, vagy egyénileg megbeszéljük a dolgot. A közönség akkor a leghálásabb, ha egy olyan poénnal vágsz vissza, ami egy kicsit ugyan sértő, de amellett nagyon vicces, mert az kiveszi az élét. És addig nincs baj, amíg a közönség élvezi.