Ahogy Hajdú Balázs meséli:

A nyaralás gyerekkoromban az volt, hogy sakkversenyen vagyok apukámmal. Egy kivétel volt, bár ott is lett volna, ám aztán elmaradt. Ja igen, ez volt a legjobb.

Ez valamikor régen történt. Gyöngyösön voltunk. A Danubius rádióból üvöltött a “Big Gun” a strandon, kevesen beszélték az idegen nyelvet. Én sem. De ez nem is érdekes.

Ilyenkor az volt a napirend, hogy délelőtt sakk-forduló, délután készülés a következő délelőttire, és közben ha jutott idő, akkor strand. Ami azt jelentette, hogy ott is sakk, de két lépés között úszhattam egy hosszt. Viszont eléggé rosszul ment a verseny, és kivoltam. Elgyengültem. Haza akartam telefonálni anyumnak.

Ekkor vettem észre, hogy az orosz sakkozók épp a telefonfülkében öltöznek.

Hajdú Balázs mindig ilyen arcot vág, amikor ez az emlék eszébe jut. Ezért nem jut eszébe sokszor.

Nem zavarta őket, hogy átlátszik, meg hogy telefonkagyló. Lehet, hogy csak egy ember volt bent, és a többiek várakozóban kint, erre már nem emlékszem. Azt tudom, hogy nagyon megijedtem, és elkezdtem ordítani, és hívtam az úszómestert. Viszont az vagy nem volt, vagy nem hallotta meg, mert szólt ugye az AC/DC is. Senkinek nem kívánom amit ott akkor átéltem.

Azóta már felnőttem, és feloldottam ezt magamban úgy, hogy én is átöltöztem egyszer egy telefonfülkében. Végülis ebben a mobilos világban, már nem gáz.