Nemrég – a lakosság körében végzett nem reprezentatív közvélemény-kutatás után – megírtuk, hogy a dumaszínházas előadók szerint melyek a legirritálóbb magyar szavak, mik azok a kifejezések, amiket nem mondanának ki színpadon, és hogy melyek a magyar nyelv legszebb szavai. Összeállításunk befejező része következik.

Litkai Gergely szerint a cuki, az édi és a rekeszizom a legbénább magyar szavak;

Bellus István a saccperkábé kifejezést tartja a legirritálóbbnak;

Kiss Ádám pedig ezeket: frász, frászol.

Szabó Balázs Máté attól van kiborulva, ha valaki azt mondja az irattartó műanyag zacskóra, hogy „bugyi”, az édesítőre pedig hogy „pötyi”;

Fráger Balázs pedig az alábbiakat említette: rágcsa, pusza, iskolaundoritisz, úrhölgy.

Hadházi László így nyilatkozott: „Én azt utálom, hogy: alig várom, de azt szívből.”

Mi az a kifejezés, amit sosem használnál színpadon? – tettük fel a következő kérdést, és ezeket a válaszokat kaptuk:

Bellus István: el vagyok havazva

Szabó Balázs Máté: felszopó ember;

Fráger Balázs: Örülünk, Vincent?, ÉSakkó-Ésígy, gyalog (mint paraszt), ogre, rotty, bulizási, szenyor, ombre, bódottá.

Hadházi László a hakni, gázsi, pici pénz kifejezéseket nem viszi magával a színpadra;

Litkai Gergő pedig sosem mondaná azt, hogy: Vágod?

Kiss Ádám ezt válaszolta kérdésünkre: tértivevény.

Végül, amikor arra kértük őket, hogy nevezzék meg a magyar nyelv legszebb szavait, kifejezéseit, ezeket említették:

Litkai Gergely: csillag, haladék, hólabda;

Szabó Balázs Máté: liliom;

Fráger Balázs: naplemente, libben, pillangó;

Bellus István: készpénzes;

Kiss Ádám: kátyú;

Hadházi László: lélektükör, fityma, szövődmény.