Mivel foglalkozik most éppen?
– Éppen kiárusítom magam, és eladom a lelkem. Jönnek az év végi céges bulik és karácsonyi vacsorák, megyek fellépni háttérzajnak. Ezeket szervezem most.
Milyen nemzetiségű humoristának tartja magát? Montenegróban született, ott és Szerbiában is nevelkedett, de sokat élt Boszniában, egy jó ideje pedig Zágráb az otthona.
– 15 éve Horvátországban élek, de mivel főleg bosnyáknak tartom magam ezért az ottani humor inkább szívügyem. A régióban a bosnyákokról tartják azt, hogy nekik van a legjobb a humoruk. De a stand up színtér sajnos nagyon fragmentált, van néhány előadó Szarajevóban, Banja Lukában, és néhány Mostárban. Nehéz ez a műfaj ott, ritkán tudnak fellépésekre utazni az országon kívülre, de még azon belül is kicsi a közönség. Nem egyszerű leszervezni a helyket, és elérni, hogy meg is teljenek. Nagyon hiányzik a pénz (is).
Mik a kilátásai így a bosnyák humornak?
– Ott van, létezik és nagyon lassan nő. De a helyi stand up nem fog eltűnni. Jelenleg az van inkább, hogy mindenféle színészek és celebek elkezdtek standupolni, miután évekig tudomást sem vettek a műfajról. Egy egy menő, olcsó és egyszerű módja arra, hogy magukat reklámozzák, a nézők pedig egyre inkább vevők rá.
Angol nyelven:
Mi a különbség a bosnyák és a horvát közönség között? Mert a bosnyák humoristák bátrabbnak tűnnek.
– A bosnyákok kicsit toleránsabbak, nyitottabbak az érzékeny témákra, poénokra. A lényeges különbség inkább a vidék és város között van, de ez errefelé mindenhol így van. Az urbánus közönség sokkal liberálisabb.
Melyik téma a vízválasztó?
– A vallás. Nem a népirtás, vagy a politika. Ha vallási poénokat mondasz vidéki közönség előtt, akkor elég jó esély van arra, hogy inkább csendes marad a nézőtér. A városi közönség inkább tudja, hogy mire ül be. Kisebb városokban, falvakban nyitott műsorok vannak, sok néző csak egy sörre jön be a kocsmába, és nem is tudja, hogy ott stand up lesz.
Fel van készülve előre az ilyen helyzetekre? Egy műsorból készít vidéki és városi verziót?
– Inkább csak sztoriknak bizonyos részeit mondom el, vagy másként mondom el.
Főleg a fiatal humoristák szaladnak bele buktákba vagy kisebb konfliktusokba, mert ők egyféle műsorral turnéznak.
Nem figyelnek oda a közönségek nüansznyi különbségeire.
Milyen konfliktusok történnek?
– Leginkább csak annyi, hogy valami részeg fickó nekiáll hangosan belehőbörögni a műsorba, sokszor azért, hogy a női asztaltársaságát lenyűgözze.
A bosnyák Omer Hodzic arról mesélt, hogy egyszer menekülnie kellett a felháborodott közönség elől.
– Inkább úgy fogalmaznék, hogy óvatosságból döntött az idő előtti távozás mellett, mielőtt tényleg túl forró lett volna a hangulat. De valószínű, hogy semmi nem történt volna. Érzékeny témával való viccelődés esetén inkább csenddel büntet a közönség. Vagy elkezdnek mobilozni.
Önnek mik számítanak érzékeny témának?
– Nem e szerint választom szét, hanem, hogy az adott közönségnek érdekes vagy nem. Ilyen a horvát belpolitika, a problémás zágrábi polgármester, a kormányzó nacionalista párt például. Horvátországon kívül a régióban lehet ismerik ezeket a neveket, de annyira nem, hogy nevessenek is rajta. Legutóbbi Brüsszelben léptem fel teljesen kevert etnikumú poszt-jugoszláv közönségnek, tudtam, hogy a horvát poénokat hanyagolnom kell.
De az segít, hogy gyakorlatilag egy nyelvet beszélünk. Errefelé mindenki megért mindenkit.
Mi a kedvenc témája?
– A politika és a különböző etnikumok sztereotípiáival való csipkelődés. Imádok a viccelődni a mi Orbán Viktorainkkal, nagyon sok van belőlük errefelé. Sajnos egyre több.
Melyik közönség a vevő erre?
– A horvátok sokáig szándékosan izolálták magukat a környező országoktól, nekik kifejezetten egzotikus, ha a szomszédaikról mesélek. A bosnyákok mindenre nagyon nyitottak, de ott nagy kihívás úgy fellépni, ha nem bosnyák vagy, hanem bárki más a Balkánról. A szerbek meg azt hiszik, hogy mindent tudnak, de valójában ez nem így van. Ott nem volt gond a nyitottsággal, de nagyon önközéppontúak. Amikor nekik adok elő, akkor kell a legtöbbet készülnöm. A montenegrói közönség pedig a legkeményebb. Jó humoruk van, de a rajtuk kívüli világról szóló poénok nem érintik meg őket.
Meg lehet élni csak stand up humorból a régióban?
– Nekem szerencsém van, mert a feleségem nagyon jól keres. Azt mondanám, hogy Szlovéniát leszámítva nagyjából egy tucatnyian vannak, akiknek ez a fő megélhetés.
De például a bosnyákok közül senki nem tud megélni csak ebből, de van, aki próbálkozik.
Mik a tervei a következő évekre?
– Jelenleg havi 8-10 fellépésem van, két szerb humorcsatornán vagyok szerkesztő és tartalomigazgató, de pár éven belül szeretnék egy saját late night show jellegű műsort készíteni. Csak hát ugye nagyon kicsi a piac, rendes kreatív csapatot is kell hozzá gründolni, szóval ez még csak a fejemben alakulgat. És hamarosan elkészül az első 1 órás, teljesen angol nyelvű műsorom, amit Koszovóban veszek fel valamikor a jövő év során.
Miért pont ott?
– Koszovóban nem nagyon ismernek, de mivel volt jugoszláv tagország, vélhetően sok téma ismerős lesz nekik. De az angol nyelv miatt, mivel nemzetközi piacra szánom, inkább univerzálisabb témákról fogok beszélni.
