Világéletedben a színpadra vágytál?

Ez így talán nem pontos, de tény: részt vettem diák színjátszó körben, zenekarokban énekeltem, ilyesmi. Az egyik együttest úgy hívták, hogy Magyar Flotta, mielőtt azonban valaki politikai felhangot keres a név mögött, most mondom, nem volt ilyen.

Hogyan lettél településfejlesztő geográfus? Azért ez ritkán lebeg célként a gyerekek szeme előtt.

Szerettem a földrajzot, és így kerültem a Szegedi Egyetemre, ahol terület- és településfejlesztő geográfusnak tanultam. A terepgyakorlatokat kimondottan szerettem, ezek inkább afféle szociológiai felmérések voltak. Jártuk az országot, láttuk a valóságot. Láttunk 2000 táján középkori módon élő embereket, akik földpadlós házban laktak, és dögöt ettek, de láttuk a környék gazdagjait is, akik a rendszerváltozás nyerteseiként hatalmas palotákban éltek.

Úgy tűnik, Amerika, később Anglia települései később mégis jobban érdekeltek…

Az egyetem alatt kimentem Amerikába, négy hónapig éltem ott. Aztán jött London, ahol az egyik barátommal havi százezer forintért béreltünk egy apró Harry Potter-szobát. Festettünk lakásokat, kertészkedtünk, mikor milyen munka adódott. Dolgoztunk a Regent Parkra néző luxusingatlanokban.

Melóztunk például egy indiai milliomosnál, ahol a munka előtt a személyzet hordta be előlünk a négy négyzetméteres kincsszobába az antik szobrokat meg a festményeket.

Meggazdagodtál?

Egyszer elfogyott a meló, és már alig volt pénzem, az utolsó kétszáz fontomért vettem az utcán albánoktól egy nagyon olcsón kínált videokamerát, mert arra gondoltam, hogy eladom majd háromszor annyiért. Ám hogy, hogy nem, amikor otthon kinyitottam a táskámat, nem kamera volt benne.

Hanem?

Három babkonzerv. Na, ennyit a meggazdagodásról… De bármilyen furcsa, aznap kitisztult az agyam, lenyugodtam, és arra gondoltam, mindennek vége, hiszen munkám nincs, pénzem nincs, még hazautazni sem tudok. Másnap beültem a kedvenc kávézómba, gondoltam, legyen szép a végítélet, az utolsó pár fontomból iszom egy kávét, kérek néhány croissant, elköltöm a pénzem. Így is történt, és amikor az utolsó fillérem is elfogyott, azért mellékesen megkérdeztem a pincért, nincs-e ott valami munka. Hogyne lenne, válaszolta. Ez volt délelőtt tíz órakor. Tizenkettőkor munkába álltam.

Szép történet.

Szép. Ráadásul a Covent Gardenben volt ez a kávézó, ahová olyanok is jártak, mint Ralph Fiennes vagy a Red Hot Chili Peppers tagjai, művészek, divatcézárok.

Viszonylag ritkán öntöttem vendégre a narancslevet, és a falra is csak egyszer kentem rá a kaját. De mert szerettek, elnézték. Sőt. A főnök azt ajánlotta, hogy szerezzek egy magyar népviseletet, és akkor óránként egy fonttal többet ad. Számolj: ez havi kétszázötven font, akkori áron százezer forint.

Milyen népviselet szereztél?

Kamut. Volt benne kékfestő ing, erdélyi cucc, kalocsai mellény. De ez legalább elemeiben hiteles volt. Nem úgy, mint brazil srácé, aki konkrétan lengyel népviseletet hordott…

Visszajöttél Magyarországra, és a Polgár Galériában kezdtél dolgozni. Miért pont ott?

Volt szabad állás, kommunikációs igazgatóhelyettes lettem, valamint az árveréseken az éppen árverezett tárgyakat kellett tartanom.

Hogyan kezdted a stand-upot?

Tele voltam mondanivalóval, és rájöttem, hogy mindez teret kaphat a Godot Dumaszínházban.

A második fellépésemen Kőhalmi Zoli ott ült az első sorban, és nagyon nevetett, márpedig ez olyan volt számomra, mint egy kitüntetés. Középkereszt. Vagy Jászai Mari-díj. Lényegében eldöntötte a sorsomat.

Egyébként a stand-upot csak egyféleképpen lehet csinálni: önbizalommal. Hittel. Marhára kell hinned abban, hogy amit mondasz, az vicces.

Most megy a Tabuk nélkül című műsorotok Felméri Péterrel, Benk Dénes és Tóth Eduval, illetve a Szex a lelke mindennek című Benk Dénessel. Sikamlós témák.

Nem hagyok ki valamit csak azért, mert rizikós. Szexuális zaklatás, iskolai bántalmazás, amiről például senki sem beszél… gyűlnek a tabutémák is, köztük a szexualitással kapcsolatosak. Régebben ez a stand-uposok számára nagyjából tiltott terület volt, közben a filmeken, a színházakban mindennapos dolog. Szerintem viszont a stand-up esetében éppen a szókimondás, az őszinteség a lényeg. A Szex a lelke műsort szereti a közönség, lesz tévéfelvétel és készül a második része.

Naná, hogy népszerű, hiszen ez magas labda…

Igen, de mi nem csak viccesen, hanem szakszerűen is csináljuk. Legalábbis ezt mondta Dr. Hevesi Krisztina szexuálpszichológus, aki látta a műsorunkat. A néző sokat nevethet, közben sok érdekes kérdésre kap választ. Férfiként megmutatjuk a gyengeségeinket, esetlenségeinket is, így azt gondoljuk, hogy a nézők majd otthon is mernek viccelni a szexualitással. Egyáltalán: mernek róla beszélni. Ez fontos. Egyébként is, a stand-up felnőtt műfaj.

Amennyiben?

Amennyiben olyan, mint az élet. Ahol gyakran lépjük át a tabukat. Amikor nagyon idegesek vagyunk az állandóan elromló, és a ruhákat szétszaggató mosógépre, akkor nem „kiiktatjuk az áramforrásból, és kihelyezzük az ajtó elé, hogy átadjuk a múlandóságnak”, hanem konkrétan kidobjuk a picsába.

Néhány hónap múlva negyven éves leszel. Ez vidámsággal tölt el vagy szomorúsággal?

A színpadon is, a magánéletemben is ismerem már a korlátaimat, hiányosságaimat, de az értékeimet is. Jól érzem magam a bőrömben. Jó munkahely a Dumaszínház, jó a párkapcsolatom is. Mozaik családban élek: az első házasságunkból hozott egy-egy kislányt nevelünk, ők boldogok, mi is azok vagyunk, várjuk a közös gyermeket, teljes a nyugalom. Csillámpónik, Baribe-mesék világában evezek.

Jó apa vagy?

Jobb apa akarok lenni, mint apám korosztálya. A saját és a fogadott lányom nagyon megérti egymást, mintha vér szerinti testvérek volnának. Erős a kötelék, egyikük például falmászásra jár, én tartom a biztosítókötelet, úgyhogy ez még szó szerint is értendő… Szóval minden kikerekedett az életemben, mire vágyjak még?