A stand-up mindig menő helyeken történik, de ezek a helyek általában megközelíthetetlenek

– meséli a Los Angeles-i Danielle Perez, akit úgy emelnek fel a színpadra kerekesszékestől. De ott végre otthon érzi magát, ahogy ő fogalmaz: „Semmihez nem hasonlító érzés megnevettetni az embereket”.

De sokáig nem nevetésről szólt az élete. Fiatalkorában depresszióval és evészavarral küzdött, majd San Franciscóban tanult tovább, ahol belevetette magát az egyetemi életbe (=folyamatos buli). „Tízcentis magassarkúkban rohangáltam, és nyakaltam a Cosmopolitan koktélokat”.

Ám egy szörnyű baleset – elütötte a villamos – véget vetett mindennek: mindkét lábát amputálni kellett térdtől lefelé. Ekkor 20 éves volt.

Amikor felébredtem, anyám mellettem ült és ezek voltak az első szavai: Danielle, nincs lábad.

A fiatal lány a tagadás fázisában volt, nem akarta elfogadni a sorsát, újra vissza akart menni bulizni. A lábprotézist azonban nem bírta hordani. Újra depressziós lett és nagyon meghízott.

Aztán iskolatársai elvitték stand-up klubokba, hogy felvidítsák. A harmadik alkalom után rájött, hogy ezt ő is tudja csinálni. Elkezdett órákat venni és open mic estekre járni. Már az első fellépése meggyőzte róla, hogy folytatnia kell. Az életéből, tragédiáiból merít és a színpadon semmi más nem érdekli, csak az, hogy nevessenek a poénjain.

Országosan ismert egy kvízműsorral lett 2015-ben: nyert egy hagyományos, nem akadálymentes szaunát valamint egy futópadot. Mikor megkérdezték mire fogja használni, ezt felelte:

Amire mindenki más, ez is csak egy bútor lesz a lakásban.

Ma már Los Angeles-i klubokban lép fel, és úgy érzi, hogy a stand-up végre célt adott az életének. „Azt az üzenetet próbálom átadni a színpadon, hogy teljesen oké, ha magadat adod, ha csak te vagy.”

Egy portrévideó:

Forrás: WTKR