Egyszer, pályám hajnalán egy menyasszony nekem adta a bugyiját. Na jó, ez így erősen hangozhat, de az történt, hogy mindössze néhány hónapja foglalkoztam csak stand-uppal, amikor a Dumaszínháznak a kezdeti időkben otthont adó Godot Kávézóba egyik este lánybúcsús társaság érkezett. Valamiért olyan jó kis kompakt este lett, hogy egyrészt a menyasszony rögtön tovább ajándékozta nekem azt a piros csipkebugyit, amit akkor kapott a barátnőitől (sajnos a méret nem stimmelt), másrészt a barátnők invitáltak, hogy menjek velük tovább bulizni. De kellő önmérséklettel visszatartottam magamat attól, hogy beletüremkedjek egy összeszokott lánytársaság estéjébe, így újdonsült ruhadarabommal hazatértem akkori agglegénylakásomba. Azóta nem történt hasonló, vagy legalábbis nem vallom be.