15 éves a Dumaszínház. A humoristák másfél évtized alatt összegyűlt emlékeiből válogattunk. Lehet, hogy az ő életük se csupa nevetés? Néha nem, de egyébként de.

A Godot-ban léptünk fel, talán a Rádiókabaré Humorfesztiváljára gyakoroltunk. Nagyon sok néző és rengeteg humorista volt a teremben. Nem akartam szerepelni, mert aznap ért véget egy nyolc éven át tartó kapcsolatom, lelkileg nagyon rossz állapotban voltam, különben is ittam két sört, szóval, úgy gondoltam, hogy most inkább nem. De aztán ittam egy harmadikat is, amitől felbátorodtam, és azt mondtam: jó, akkor menjünk fel a színpadra. Két perce tarthatott a műsor, amikor azon kaptam magam, hogy a hátam mögött a függönybe kapaszkodok. Még arra emlékszem, hogy azt többször is mondtam, hogy ez most nem a műsor része… ez most nem a műsor része, aztán elvágódtam. Az első pillanatban senki nem jött oda segíteni, a nézők és a kollégák is elismerően nézték: ez igen, mekkora részeg-paródiája van a Csenkinek!…