Kovács Kristóf, a Showder Klub producere vérbeli tévés, a show világának avatott szakértője. Profi. Amerikában tanulta a szakmát. Szerinte a stand-up a humor letisztult végpontja.

A Showder Klub felvételei folyamatosan zajlanak, de november 17-én újdonságként, Showder Klub különkiadásokat forgatnak Badár Sándorral, Tóth Eduval, Szobácsi Gergővel, Mogács Dániellel, Csenki Attilával és Hajdú Balázzsal.

Hogyan gondolkodsz a humorról?

Egyetemista éveim óta rajongok a late night show-kért melyek elválaszthatatlan része a humor. Amerikában is nagyon sokat jártam stand-up klubokba, az ottani iskolák alapján tanultam meg ezt a műfajt, így, amikor elkezdtem itthon ilyen jellegű műsorokat csinálni, eretnek csodabogárnak tűntem. Itthon a humoristák szövegeit akkoriban egy-két kivétellel színészek mondták el a tévében.

De ma már nem így van.

Igen, mert számomra a showbusiness akkor érdekes, ha egy eredeti hang, tehetség, előadó gondozásáról, felépítéséről van szó. Fábry, Bödőcs, Kiss Ádám, Kőhalmi és a többiek az első perctől hitelesek voltak, és a saját szövegeiket mondták. Őket szolgáltam tudásommal, köréjük építettem az elmúlt 20 évben a Showdert, a Showder klubot a Showder Klub bemutatja című műsort és a Roastot.

A munkamódszerem nagyon egyszerű, az amerikai sikerfilmek is így építkeznek: legyen a tartalom már papíron önmagában, szárazon szórakoztató, aztán gondoskodjunk az előadó komfortjáról, az előadás minőségéről. Amikor mindezen túl vagyunk, akkor kezdek mániákusan foglalkozni a külsőségekkel, a csomagolással.

Végül jön a felvétel, te ülsz a stúdióban és a térdedet csapkodva nevetsz?

Húsz év alatt több, mint ezer felvételről egyszer sem hiányoztam.  De amikor ott ülök, már nem arra figyelek, hogy mit mond a humorista.

E helyett?

Finomhangoljuk a világítást, a képeket. Ez egy szakma, amellyel sokat kell dolgozni. Amikor az emberek felszállnak egy repülőre, és a gép gond nélkül leszáll, mondjuk, Londonban, mindenki olyan természetesnek veszi, hogy az utazás zökkenőmentes volt. Ám a valóságban, mindezért, egy hatalmas csapatnak kell összehangoltan és kőkeményen dolgoznia.

Akárcsak a Showder Klub esetében.

Igen. Az emberek bizonyára azt hiszik, hogy ezzel már nem lehet gond. Tíz éve megy, a helyszín állandó, be van világítva, mi csak beülünk a kamerák mögé vagy a vezérlőbe, a humorista felmegy a színpadra, és minden megy magától. Én vagyok a garancia arra, hogy ez valóban így lesz, ezért az én fejemnek kell fájnia. Így a legtöbbször, amikor kigyúlnak a fények és a fellépő bejön a színpadra, én már túl vagyok több napi kemény konfliktuskezelésen, válságmenedzsmenten, precíz szakmai munkán, és a fáradtságtól már nem biztos, hogy minden poénon ott van a figyelmem.

A Showder Klub helyszíne a Symbol Budapest. Miért esett erre a választás?

Tíz éve a Symbol Budapestben zajlanak a felvételek, mert annak klubrésze egy hús-vér, valódi klubhelyszín. Itt minden igazi, hiteles csakúgy, mint a fellépők és a közönség. Imádom, hogy tévéshowt készítünk, mégsem kell hazudni. Kétszázötven nézőt tudunk leültetni.

A fellépőknek nem adunk rendezői instrukciókat, hogy mikor melyik kamerába nézzenek, hogyan mozogjanak a színpadon. A nézőtéren ülőket kell kiszolgálniuk. A tévét sokan másképp csinálják, én mindig élőszerűen dolgoztam, nem engedtem a leállásokat, az időhúzást, hiszek a precíz előkészítésben és a pillanat, a lendület varázsában.

Miben áll a stand-up ereje?

Amikor egy előadó a saját szövegét mondja, karnyújtásnyira a közönségtől, az semmivel sem összehasonlítható. A stand-up kiszórja magából, aki nem tehetséges és nem önazonos. A stand-up ráadásul képes a humorban mindennél aktuálisabb lenni, mert az előadás nem szorul színészekre, akik megtanulják, eljátsszák, valamint jelmeztervezőkre, akik megtervezik, dramaturgra, aki átszerkeszti és sorolhatnám.

Szerintem fogalmazhatunk úgy, hogy a stand-up a humor letisztult végpontja.