Rejtélyes kérdések, még rejtélyesebb megmondások hallhatók Laár András új önálló estjén a Dumaszínházban. Hogy mi van, abban Besenyő T. A. István, azaz Besenyő Terep Auta István, valamint a Költő és a Jóságos Edebede Bácsi segít majd eligazodni önöknek! Legközelebb januárban. De azért legyenek résen!

Az új önálló ested címe: Na, mi van? Tényleg: mi van?

A vanásnál az a kérdés, hogy mi van és mikor és hol. Mert ami van, az van. De hol van? És, ha megnéztük, hogy hol van, azt is meg kell néznünk, hogy nem mozgott-e arrébb. Mert, ha arrébb mozgott, akkor máskor kell nézni.

Tehát a mikor is nagyon fontos, meg, hogy az a valami, amit nézünk, közben nem változott-e meg. És ez nagyon lényeges: eltalálni pont azt, amikor és ahol az a valami pont az, ami.

„A költő ihletettsége magas hullámokat vet”, mondod az előadás elején. És tényleg nem csak Besenyő Pista bácsi meg Edebede bácsi szárnyal, hanem a költő is.

Inkább azt mondanám, hogy megkegyelmezett a költőnek az ég. Ez a nagy helyzet. Mert a költő már ezelőtt sok-sok hónappal ezelőtt is leült esti magányóráiban verset írni, reménykedett abban, hogy hátha jön valami, de nem jött semmi. A költő tollát egy betű sem tudta elhagyni. Aztán váratlanul történt valami, amiről nem tudni, hogy mi, de amikor nemrég a költő leült csak úgy, gondolkodni, egyszer csak eszébe jutott valami, és az lett a vers. Született később még tizenkettő. És mindegyik más!

Azt a valamit meg kell becsülni.

Meg. Mert ezt nem lehet direkt csinálni. Én többször is megpróbáltam direkt írni dalszöveget vagy verset, de nem lehet. Még az én szűrőmön sem megy át. De amikor jön az a valami, mondjuk, jön az ihlet, amit nem lehet kizsarolni, mert az egy adomány, na, az jó. Akkor születik vers. Vagy új műsor.

Az est folyamán fontos, lételméleti kérdéseket is felteszel. Például azt: meddig sámli a valami?

Nekünk, embereknek, ebben a mostani világban nagyon nehéz az életünk.  Mert úgy nehezedik ránk a világ, mintha az egy nagyon konkrét, fenyegető valóságelemekből álló valami lenne. De ha megvizsgáljuk ezeket, akkor kiderül, hogy nem konkrétak, és egy más nézetből, már másképpen vannak, ha mást gondolok róluk, akkor is másképp lesznek. Tehát ezt az egész fenyegetettséget fel lehet oldani.

Hogyan?

A szemlélettel. Van az emberben egy varázserő, ezt úgy hívják, hogy természetes belátás. Ez mindenkiben van, csak az a kérdés, hogy ez a természetes belátás hová fókuszál. Bármiféle tan, vallás vagy filozófia eltörpül a természetes belátás erejéhez képest. És ez a nagy buli. Amikor az ember képes a saját természetes belátásában időzni, akkor az megmondja neki, hogy mi van. És hol van. És mikor. És akkor lepereg róla az a sok-sok hamis tévképzet…

… amiről azt hisszük, hogy valóság.

Igen! Tehát azt kell érteni, hogy ez az egész szigorú, nagy valami, ami minket konkrétumként nyom, az valójában nem konkrét.

És, ha valaki kiszabadul ez alól a nyomás alól, és magát szabadnak érzi, akkor boldog lesz.

Nem az számít, hogy valakinek mekkora a kocsija vagy a háza, hanem az, hogy a saját környezetében mennyire van jelen. És akkor tudni fogja, hogy meddig sámli valami.