Jó sokáig vártunk, hogy még márciusban is a tavaly betöltött 15. születésnapunkat ünnepelhessük, de most itt van a különleges fotósorozat tagjaként a Felméri Péterről készült kép, és természetesen a történet, amit az elmúlt másfél évtizedből kértünk.

Számtalan nagyon kedves Dumaszínházhoz köthető élményem van, de most nem is egy, hanem két emléket szeretnék kiemelni. Az első egy kirobbanó nevetés, amit még a Godot kávézóban kaptam. Nem messze a színpadtól, az egyik asztalnál ült egy srác, aki épp egy poénom előtt kortyolt a limonádéjából. Ahogy kimondtam a poént, akkorát nevetett, hogy az előtte ülő nézőt tarkón köpte a limonádéval. A másik nagyon kedves élményem az, hogy az egyik Dumaszínház maraton alkalmával Tóth Szabival megnéztük Bödőcs Tibort. Talán akkor láttam őt először élőben fellépni és fergeteges volt. Olyan jól még életemben nem szórakoztam stand-up előadáson.

Péter történetének két fontos tanulsága van. Az egyik, hogy stand-up közben jó tempóban kell inni, a másik: egyszer látni kell Bödőcs Tibort fellépni.