A Szomszédnéni Produkció két tagját, Bálint Ferencet és Tóth Szabolcsot többnyire együtt faggatják a médiamunkások, mintha csak együtt lennének érvényesek. Pedig Tóth Szabolcs egyedül is képes megnevettetni a közönséget, és vele is történnek furcsa dolgok. Tagja az erőspaprika-függők társaságának, építészként strandot tervezett Csíkszeredában egy tó mellé, amelyikben tilos fürödni, és ő Erdély legjobb ismeretlen karikaturistája.

Miért jobb együtt dolgozni?

A hosszú utazásokat könnyebb elviselni. Olyankor van időnk panaszkodni egymásnak, úgyhogy kibeszélünk mindet, és így már a vidám énünk érkezik haza a fellépésekről.

Mégis: miért vagytok együtt érvényesebbek?

Amikor mi a humorral kezdtünk foglalkozni, akkor Erdélyben, ahol éltünk nem is nagyon volt ismert a stand-up. Ott is egy humorpáros működött, de Magyarországon is nagyobb divatja volt a társulatoknak, és itt is főleg jelenetekben gondolkodtak a humoristák: a Holló Színház vagy a Markos-Nádas duó és a többiek. De az előképeink közé tartozott a Monty Python társulata is. Néztük őket ámulva.

Közben arra gondoltatok, hogy milyen jó lenne ilyet csinálni?

Nem. Távoli világnak tűnt. Mint a Bosszúállók című film. Azt is megnéztük, tetszett, de nem gondoltuk, hogy egyszer mi is bosszút állunk majd valakin.

Főleg, mert jó gyerek voltál.

Csendes, visszahúzódó gyerek voltam és jó tanuló.

A jó tanulókat általában nem szeretik a többiek.

Igaz, de az osztályban mégis mindenki szeretett mellettem ülni. Mert óra alatt tréfás megjegyzéseket mondtam, meg rajzoltam a padra.

Mindenki rajzol.

Igen, csak én vicces karikatúrákat rajzoltam rá ceruzával. A szünetben jöttek a többiek, hogy megnézzék. Nevettek, utána kiradíroztam, s másnap jött a következő rajz. Karikatúra-napilapot működtettem egyetlen példányban. Szerintem én lettem Erdély legjobb ismeretlen karikaturistája.

Nem akartál ismert karikaturista lenni?

Nem, mert hitelesen senkit nem tudtam lerajzolni. A rajzaim ugyan viccesek voltak, de csak annyi derült ki róluk, hogy ember van rajtuk. Indiánt meg cowboyt jól tudtam ábrázolni, mert a toll és a kalap nem okozott gondot. Viszont a rajz miatt mentem az egyetemen építészeti szakra.

Azt gondoltad, hogy az indiánnal meg a cowboyjal jó esélyeid vannak?

Jártam előkészítőre, ahol nagyjából megtanultam hivatalosan is rajzolni, s matekból is jó voltam.

Azt senki sem súgta meg neked, hogy azon a szakon amúgy építészettel is kell foglalkozni?

Voltak erre utalások… Bár én eléggé ódzkodtam az építészettől – pontosabban a házépítéstől –, mert diákként egyszer vállaltam munkát kőművesek mellett. Talicskáztunk, maltert kevertünk, amitől kiszáradt a bőröm, és minden reggel munka előtt meg kellett innom egy körtepálinkát. Ez tizenhat évesen nem volt könnyű, de ha nem ittam meg, akkor kinéztek a csapatból.

Szóval elmentél építésznek, de az építészet nem igazán érdekelt.

Azért ez így nem pontos. Egy lakóház tervezését szép dolognak gondoltam. Ráadásul gyorsan felépül, van sikerélmény, visszajelzés.

Milyen a szép épület? Minimál vagy kacifántos?

Akkoriban a minimál funkcionalizmus volt az építészeti divat. Makovecz neve szitokszónak számított.

Terveztél épületet?

Szovátán egy strand tervezésében vettem részt. De a strand azóta sem üzemel.

Elszúrtad?

Nem, csak ki van írva, hogy a „Fürödni tilos!”

Hogyan lett az építészetből humor?

Egyetemista hülyéskedésnek indult. Bálint Ferivel meg még egy sráccal alakítottunk egy triót, és egyetemisták előtt léptünk fel. Az első alkalommal kitettünk egy dobozt, amibe annyi pénzt dobtak, hogy vettünk belőle egy kenyeret meg két sört. Aztán csináltunk havi egy előadást. Készítettünk plakátokat, amiket kiragasztottunk az utcán. Egyikünk ragasztott, a másik nézte, jön-e rendőr, s ha jött, szaladtunk.

Kértünk később minimális belépődíjat, kiegészítésnek jó volt. Előbb tízen jöttek, aztán száz-százötvenen. Kezdtünk érdekesek lenni.

Hogyan tovább?

A harmadik tagunk kilépett, és mi tartottunk castingokat. Jöttek sokan. Egyszer még Felméri Péter is jelentkezett, eljátszotta, hogy ő ketten van. Nem vettük fel. Lett végül harmadik tag, több is. De ők mindig „harmadik tagok maradtak”. Soha nem volt nevük, hogy Tamás vagy Zsolt, csak a „harmadik”. Így végül mindenki lelépett.

Megszerveztétek az Erdélyi Humorfesztivált.

Igen, de nem nagyon volt Erdélyben fellépő, ezért sok mindent kitaláltunk: viccmondó versenyt, humoros verseket szavaltunk, szóval nagy kínlódás volt. A végén mondtuk is, hogy többet ilyet nem csinálunk. Két évvel később beszállt pénzzel a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, cserébe megjelenhetett a logójuk plakátokon. Attól kezdve beindult a dolog. Jöttek a humoristák és a nézők is. 2007-ben már sok meghívást kaptunk mi is.

Közben átszivárogtatok Budapestre.

Egyszer Nagyváradon egy szépségverseny műsorvezetői voltunk, egy-egy jelenetet elő is adtunk, és a zsűriben ülő Fábry Sándor biztatott, hogy jöjjünk el Pestre, próbálkozzunk meg a Godot-ban. Egy évig vacakoltunk, majd amikor láttuk, hogy Felméri eljött, sikere volt, vettünk egy vonatjegyet, és nekivágtunk mi is. Még szurkolótábort is hoztunk, de tetszett a semleges nézőknek is.

Elkezdődött az ingázás.

Igen. Három évig éltünk úgy, hogy hetente kétszer tettük meg a hétórás utat Kolozsvárról Budapestre, s a fellépés után megint hét órát utaztunk vissza. Hol vonattal, hol stoppal. Volt, hogy az összesen tizennégy órás utat azért tettük meg, hogy Pesten a Rádiókabaréban fellépjünk tíz percig.

Megfogalmazódott bennetek, hogy mi a humor?

Meglepetés és megkönnyebbülés. Ma éjszaka például azt álmodtam, hogy másnap lagzim lesz, de nincs előkészítve semmi. Nincsenek asztalok, székek, tányérok, kaja, pia. Megébredtem, és jót nevettem: ó, ez csak álom volt. Na, ilyen a humor.

Mi a legnagyobb különbség az Erdélyben honos és pesti humor között?

Amikor már évek óta jártunk fellépni Budapestre, egy barátom mondta valamelyik erdélyi fellépésen, hogy érzi rajtunk, hogy mi már Pestre írunk. Persze, mert az ember a helyi levegőt szívja. Azért sok a közös. Az önirónia például.

Hogyan talál rád a poén?

Régen azt vártam, hogy szembe jöjjön. Ma már jegyzetelem az ötleteket, mint mindenki, de tudom, hogy még szakkönyvek is vannak, amelyek arról szólnak, hogyan kell humort írni.

Nem mondod?! Vannak rá módszerek?

Képzeld el, vannak. Például minden nap ülj le a géphez, és egy órát írj. Bármit. Amit látsz, amit álmodtál, mindegy. Először írod a semmit. De tizenöt-húsz perc után ezt megunja az agyad, és elkezd a szövegbe csavarokat tenni, aztán némelyik elég jó lesz. Vagy, ha van egy jelenetötleted, akkor azt azonnal jegyezd le, majd tedd el, és éld az életedet. Nem is hinné az ember, de az agya a háttérben dolgozik rajta. Csiszolja, alakítja. És, amikor néhány nap múlva előveszed, biztosan lesz hozzá egy-két jó ötleted. Vagy jó módszer figyelni a legegyszerűbb felháborodásokat.

Miket?

A legegyszerűbb felháborodásokat.

Egyszer azt kérdezte a barátnőm, hogy miért nem sétálunk többet. Én meg nem értettem, miért kellene sétálnunk. Akkor mi történik? Miért lesz nekünk jobb? Egyáltalán: hogyan kell sétálni? Máshogyan kell sétálni, mint menni? És ez úgy beindította az agyamat, hogy rögtön írtam egy stand-up blokkot róla.

Mindenesetre, amikor már humorista lettél, igyekeztél több lábon állni, mert négy évvel ezelőtt egy barátoddal a Tompa utcában megnyitottad a Pepin nevű sörözőt, ahol kézműves söröket árultatok.

Akkoriban nagy divatja lett ennek, és én a sört is szeretem meg Hrabalt is. Valamint jó érzés volt az a tudat, hogy ha hajnalban az ország összes kocsmája bezár, nekem egyhez akkor is van kulcsom.

Komolyan vetted, hogy sörszakértő leszel?

Igen. Még egy sörfőző tanfolyamra is elmentem, meg sokat jártam kóstolni. Persze tényleg csak szakmai okokból… Attól kezdve nem szórakozni jártam a sörfesztiválokra, hanem azért, hogy képben legyek, mik a trendek…

Szeretted a Pepint, mégis eladtad.

El, mert sok konfliktusom volt a lakókkal, szóltak, hogy hangosak vagyunk, mire nekem le kellett volna csitítanom, nagydarab, söröző embereket. Aztán jöttek a közteresek, a feljelentések, a perek, majd elromlott ez-az, találj mestert, aki megjavítja, aztán adminisztrálj, állandóan törd a fejedet, hogyan legyél jobb, mint a körülötted gomba módra szaporodó konkurencia… eszkalálódtak a problémák, elég volt. Eladtam.

Hobbi?

Tagja vagyok a kapszaicin-függők klubjának. Termesztek is chili paprikát. Valamint szeretnék amatőr csillagász lenni. Már vettem távcsövet, de még alig néztem bele. Egyszer láttam a Saturnus gyűrűit, felemelő élmény volt. Szóval sokat nem használtam a távcsövet, de mindegy, a világűr megvár. Az olyan, mint a humor: örökké lesz.