A pénz sok szempontból hasonlatos a vízhez. Mindkettő hajlamos például elfolyni – írta lapunknak küldött vendégcikkében Ungvári Gábor közgazdász majd’ másfél évvel ezelőtt, azonban nem ragadt meg a bonmot-k szintjén: mélyelemzésében a gazdasági és a természeti rendszerek hasonszőrűségének meggyőző példáit adta. A REKK Vízgazdasági Csoport elemzője szerint nem jó helyen keresgélünk, amikor növekedés- és profitellenes tudati változásoktól várunk megoldást sokasodó klímagondjainkra. Ungvári tudományos igényű szövegét akkor a ZöldVálasz podcast egyik epizódja ihlette, Litkai Gergely pedig most visszaadja a kölcsönt: vendégnek hívta be a friss adásba Ungvári Gábort, hogy a hallgatók számára is tisztázódhasson, pontosan mi okozza a klímakatasztrófát – és valójában mit is tehetünk ellene. Azt például tudták, hogy több pénzt fordítunk ásványvízre, mint amennyit a csapvízért fizetünk, amellyel mosunk, mosogatunk, és még meg is ihatnánk?

Miért nem változtatunk, ha egyszer tudjuk, hogy rossz az irány? A tudás önmagában tehát kevés ahhoz, hogy változtassunk viselkedésünkön? Litkai Gergely ezúttal Varga Attilával, az ELTE PPK Ember–Környezet Tranzakció Intézetének oktatójával beszélget. A Fenntarthatóság és Pszichológia Kutatócsoport vezetőjeként is tevékenykedő egyetemi docenssel többek között azt igyekszenek megfejteni, vajon igaz-e, hogy az egyéni cselekvések 40-70 százalékkal is csökkenthetik a károsanyag-kibocsátást. Lelőjük a poént: akár igaz is lehet, ám csak akkor, ha az egyéni törekvések rendszerszintű támogatást is kapnak. No de mik azok a rendszerek? Azokra hogyan lehet hatni egyénként? Egyáltalán mi kell a cselekvéshez, ha sokszor fel sem ismerjük a saját pszichológiai korlátainkat? Hogy utóbbi helyzet változzon, reményeink szerint ahhoz járul hozzá a Zöld Válasz friss adása.

Folytatódik a Zöld Válasz vízmegtartás-sorozata. Ezúttal az erdők szerepéről. Az erdőkéről, amelyek az EU-ban ma szörnyű állapotban vannak: a Natura 2000-es erdőknek csupán 14 százaléka van jó állapotban, s bár az ősi erdőket ma már szigorúan védik, ám ez csak 4 százaléka az összes erdőnek. Hogy mi a gond a biogazdálkodásnak nevezett erdei faanyagégetéssel? Miért veszélyes a nedves tűzifa? Mit kell tenni az erdeinkért, s hogy függ össze az állapotuk a vízmegtartással? Litkai Gergely vendégei ezúttal Aszalós Réka erdőökológus, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatója, valamint Csépányi Péter erdőmérnök, a Pilisi Parkerdő Zrt. erdőgazdálkodási és természetvédelmi vezérigazgató-helyettese.

A Válasz Online-on cikksorozatban feldolgozott téma immár podcastadásban is! Vízmegtartással és vízgazdálkodással foglalkozó minisorozatában Litkai Gergely most a Green Policy Center második klímaadaptációs jelentéséről és az Egyensúly Intézet Hogyan legyen Magyarország vízben gazdag ország? című szakpolitikai javaslatcsomagjáról beszélget a dokumentumok készítőivel. A Zöld Válasz e havi vendégei Vaszkó Csaba, az előbbi tanulmány vezető szerzője, valamint Csernus Dóra Ildikó, az Egyensúly Intézet klíma-, energia- és környezetpolitikai igazgatója. Vaszkó szerint kettészakadt az ország: nyugaton nem annyira súlyos a helyzet, a keleti országrész viszont elesett. Csernus Dóra Ildikó hozzáteszi: míg a magyarok vízgazdagnak érzik magukat, valójában ebből a szempontból szegény ország vagyunk: vizeink 94 százaléka külföldről ered, s ha ezeket nem számoljuk, utolsó előttiek vagyunk az unióban a megújuló vizek tekintetében – csak Máltát előzzük meg. Világszinten csupán a 164. helyezésre vagyunk jók a 193-ból. Innen szép tehát nyerni. De egyáltalán lehet? Válaszok a friss Zöld Válaszban.

Az előző epizódban meteorológusokkal beszélgetett, ezúttal pedig a WWF környezetpolitikai szakértője Litkai Gergely vendége a Zöld Válaszban. Dedák Dalma segítségével most rendszerszinten tekintik át a vízkörforgás problémáját és ellentmondásait. Például, hogy helyben az éghajlatváltozás ellen párologtatással lehet a legjobban küzdeni, csakhogy nincs elég vizünk ahhoz, hogy párologtassunk. Azaz éppen most, a téli félévben kellene betárazni a nyári párologtatásra. De miért is van egyáltalán gond, ha egyszer csapadékunk 70-80 százaléka az óceánokból jön? Válaszok az év utolsó Zöld Válaszában.

1901 óta az idei volt a legmelegebb nyár, az aszály szinte már természetesnek számít, de megdöbbentő árhullámok is ránk törnek – a Zöld Válasz podcast ezért minisorozatot indít a hazai vízgazdálkodásról, vízmegtartásról. Litkai Gergely a sorozat első adásában Lakatos Mónikával, a HungaroMet éghajlati szakértőjével, valamint Bozó László légkörfizikussal, akadémikussal az okokról, a várható trendekről és a meteorológiai módszertanokról beszélget. Közben kiderül az is, hol érdemes telket vennünk Magyarországon, ha a század közepén is élhető viszonyok között tervezzük tölteni a napjainkat.

A Zöld Válasz új adása a fenntarthatóság, a túlfogyasztás és a reklámszakma kapcsolatával foglalkozik. Litkai Gergely vendége ezúttal Havasi Zoltán reklámszakember, a Wavemaker stratégiai igazgatója. Egy sikeres karrier közepén miért kezdett el foglalkozni az iparág felelősségével? Be kell-e tiltani a reklámokat? Igaz-e a mondás, hogy a Föld „egyre élhetetlenebb bolygó, egyre jobb világot ábrázoló hirdetésekkel”?

Bár egyre több helyen elviselhetetlen a hőség, és az emberiség túlélése a tét, mégis egy rakás eufemizmussal utalunk a helyzetre: a leggyakoribb ilyen a „klímaváltozás”. A Zöld Válasz legfrissebb adásában az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának (PPK) docense, a Nyelv és Agy Kutatócsoportot vezető Forgács Bálint arról beszélget Litkai Gergellyel, hogyan alakulnak ki ezek a fogalmak és mit okoznak aztán a valóságban. Miért nem az igazi még a „klímakatasztrófa” kifejezés sem, s mit lenne érdemes használni helyette? Podcast.

Rosszak a meglévő természetvédelmi jogszabályok, vagy csupán be kellene tartani őket? Hogyan lehet a négy évre tervező politikusokat rávenni hosszútávú szempontok figyelembevételére? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Litkai Gergely a Zöld Válasz friss adásában. A humoristaként elhíresült, ám szintén jogász műsorvezető Sulyok Katalin biológus-jogásszal, az ELTE adjunktusával, valamint Kun Zoltánnal, a Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetségének tájépítész mérnök elnökével fúr a mai joganyag és a gyakorlat mélyére. Miközben ma már nem is az unokáink életfeltételeiről van szó, hanem a sajátunkról, a pillanatnyi gazdasági érdekek még mindig eluralnak mindent. Fertő-tó jogtalan beépítése, magyar klímatörvény, közérdekű adatok nyilvánossága… Sok sebből vérzik a rendszer, miközben látszólag, papíron minden rendben van. Itt a friss Zöld Válasz!

Világpolitikai adást készített júniusra Litkai Gergely. A Zöld Válasz házigazdája a friss podcastban Feledy Botond külpolitikai szakértővel elemzi a Nyugat–Kína-konfliktust a klímacélok és az energiafüggetlenség szempontjából. Kiderül többek között, hogy a Kína Kommunista Párt a birodalmi építkezés közepette fejlődő országnak álcázza magát, ha ez a téma előkerül. Közben a napelem, szélturbina, atomerőmű, chipek – ezek mind a kereskedelmi háború tárgyai, ám ha ezekkel akarjuk csökkenteni a kibocsátásunkat, ma csak Kínától vehetjük meg őket. Ha viszont tőle vesszük, nem lesz saját iparunk és kiszolgáltatottak leszünk a világhatalmi státuszra ácsingózó Kínának. Ez a nyugati politika nagy dilemmája. De miért van különösen rossz helyzetben az EU? Itt a friss Zöld Válasz!